Több szerbiai országos televízió és rádióállomás élőben közvetítette a szópárbajt, amely végén háromnegyedórán át 15 országos médium képviselője kérdéseket tehetett fel a két jelöltnek. A vita Labus bevezető szavaival kezdődött, s a politikus már mondandója legelején azzal támadta Kostunicát, hogy nem lenne belőle jó köztársasági elnök, mert bizonytalanságba sodorná az országot, elriasztaná a befektetőket, az egekbe szökkennének a kamatlábak, ami gazdasági sokkot okozna a már-már talpra álló országban. A politikus hangsúlyozta, hogy Kostunicával szemben ő nemcsak jogász, hanem közgazdász is, és megválasztása esetén megnyitná az utat a nemzetközi intézmények felé, együtt tudna működni a köztársasági kormánnyal.
Kostunica cáfolta, hogy megválasztása kedvezőtlenül befolyásolná az ország nemzetközi helyzetét. Emlékeztetett arra, hogy a nyugati országok megnyilatkozásaiból lehet tudni, hogy semmi kifogásuk nincs személye ellen. Az államfő több ízben arra emlékeztette ellenfelét, hogy az elnöki funkció nem a gazdasági kérdések megoldására, hanem a jogállamiság és a hatalmi ágak közötti egyensúly megteremtésére való. Az államfő kifogásolta, hogy Szerbiában nem jött létre a gazdasági reformfolyamat jogi kerete, az országnak még mindig nincs párt- és összeférhetetlenségi törvénye, a milosevici választási törvény szerint zajlik a választás, és a magas parlamenti küszöb miatt a kisebbségek nem tudnak bejutni a törvényhozásba.
Labus cáfolta azt, hogy nem jöttek volna létre a gazdasági reformfolyamat törvényes keretei. Szerinte Kostunica olyan törvényeket bírál, amelyekre pártja, a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) is áldását adta, miközben olyan jogszabályokat hiányol, amelyek éppen a DSS ellenkezése miatt nem lettek elfogadva. Az államfő azt hangoztatta, hogy megválasztása esetén elsősorban Szerbia új alkotmányának elfogadását szorgalmazná. Síkra szállt a köztársaság hat egyenrangú régióra való felosztása mellett, Labus ezzel szemben olyannak szeretné látni Szerbiát, amelynek két autonóm tartománya - a Vajdaság és Koszovó -, illetve erős önkormányzatai vannak.
A tévépárbaj során kellemetlen szóváltásra került sor a két jelölt között. A szervezett bűnözés témakörét érintve Kostunica azt találta mondani, hogy az országba sok szó esik Zoran Djindjic szerb kormányfő szokatlan és furcsa kapcsolatairól egyes kétes hírű üzletemberekkel és bűnözőcsoportokkal. Labus rágalomnak minősítette az államfő kijelentését, s arra figyelmeztette ellenfelét, hogy a rágalmazás büntetendő cselekmény. Labus újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, hogy tiszteli Kostunicát, de nincsenek ínyére azok az emberek, amelyekkel körülveszi magát. A jelölt megválasztása esetén szorgalmazná, hogy az államfő pártja visszakapja parlamenti mandátumait.
A vita elején Kostunica fesztelen, kiegyensúlyozott és meggyőző volt, Labus eleinte nem találta helyét, mondandója erőltetett színészkedésnek tűnt. A közgazdász-politikus azonban átvette a kezdeményezést, a tőle megszokott lendülettel statisztikai adatokkal bizonygatta, hogy az elmúlt két év alatt igenis hatalmas előrelépés történt a reformfolyamatban, amit nyugaton is méltatnak. Elismerte, hogy az emberek mindebből egyelőre keveset éreznek, ugyanakkor azt vetette Kostunica szemére, hogy állandóan borúlátó. A vita végén mindkét jelölt a választásokon való részvételre szólította fel a polgárokat.