Honfitársaim! Két szörnyű napon vagyunk most túl. Gondolatban mindannyian azokkal voltunk akik a fegyveres gonosztevők kezei közé kerültek. Azt reméltük, hogy szabadon engedik őket, de tudtuk, hogy a legrosszabbra is fel kell készülnünk. Ma kora reggel hajtottunk végre túszmentő akciónkat. Szinte lehetetlen, amit elértünk: százak életét menettük meg. Megmutattuk, hogy Oroszországot nem lehet térdre kényszeríteni.
Most azonban elsősorban azoknak a rokonaihoz és szeretteihez szeretnék szólni, akik életüket vesztették. Nem menthettünk meg mindenkit. Bocsássatok meg nekünk. Az áldozatok emléke egyesíteni fog bennünket.
Köszönöm minden osrosz állampolgárnak a támogatást és az összetartást. Külön köszsönet azoknak, akik segítettek kiszabadítani a túszokat, első sorban a különleges erőknek, akik gondolkodás nélkül harcoltak mások életéért, tekintet nélkül a sajátjukra.
Szintén köszönjük a barátainknak a világ minden táján, hogy támogattak minket a közös ellenségünk elleni harcban. Ez egy erős, veszélyes, embertelen és könyörtelen ellenség. Ez a nemzetközi terrorizmus. Amíg le nem győzzük, addig senki nem érezheti magát biztoságban, sehol a világon. De le kell győznünk, le fogjuk győzni ezt az ellenséget.
Ma beszéltem a kórházban az áldozatok egyikével. Azt mondta, hogy nem félt, mert biztos volt benne, hogy a terroristáknak nincs jövőjük. És igaza volt. Nincs jövőjük. Nekünk viszont van.