A több évtizedes titkosítás alól kikerült brit kormánydokumentumok szerint az egykori miniszterelnök 1958-59-ben rendszeresen beszámolt a királynőnek kormánya saját nemzetközi erőfeszítéseiről, egyebek között a szuezi válság nyomán hűvössé vált brit-amerikai kapcsolatok talpra állításáról, a Nyikita Hruscsovval, az SZKP KB főtitkárával kialakítandó személyes kapcsolatok érdekében folytatott levelezéséről.
Miközben egyik levelében az angol-amerikai "különleges viszony" fontosságát hangsúlyozta a hidegháború tetőfokán, nem rejtette véka alá személyes nézeteit Dwight Eisenhower amerikai elnökről. A Párizs melletti rambouillet-i kastélyban 1959 decemberében megtartott francia-brit-amerikai-német csúcstalálkozó után kelt írásában Macmillan a házigazda de Gaulle elnököt "büszke, de nem hiú" államférfiként méltatta, aki "mívesen" beszéli anyanyelvét. A francia államférfit egyben Európa "hatalmi központjának" nevezte, rámutatván: "Európa jelenlegi állapotában, amíg de Gaulle hatalmon marad, a franciáké a kulcsszerep."
Az amerikai elnökről ugyanakkor azt írta, hogy "furcsa, néha érthetetlen amerikanizmust" használ, és úgy vélte, hogy Eisenhower rosszul készült fel a párizsi csúcsra. "Nem tartotta magát jegyzetéhez, elfelejtette a tanácsadói által elmondottak többségét. Emiatt sokan alábecsülik alapvető erejét és nemes jellemét" - fogalmazott. Konrad Adenauer német kancelláról így írt: "A páratlanul jó ebéd után Adenauer majd egy órás beszédet tartott a kommunizmus veszélyeiről... Sajnálattal kell tájékoztatnom Őfenségét, hogy szónoklata vége felé elaludtam."
A levelek azt is feltárták, hogy Macmillan személyes kapcsolatokat akart kiépíteni Nyikita Hruscsov szovjet vezetővel oly módon, hogy a legfelső szintű brit-szovjet kapcsolatépítésről ne legyen tudomása még az amerikai kormánynak sem. "Nem küldtem el az üzenet példányait szövetségeseinknek, mivel a jelen szakaszban azt akarom, hogy a levelezést a lehető legkevesebben ismerjék" - írta 1959 áprilisában.