Európai Monetáris Rendszer (EMS)

Az Európai Monetáris Rendszer létrehozásának fő célja a közösségen belüli árfolyam-stabilitás megteremtése volt. Az EMS három eszközre épült: az árfolyam-mechanizmusra, az európai valutaegységre, az ecure, illetve az Európai Monetáris Együttműködési Alapra.

Az árfolyam-mechanizmus a rendszerben részt vevő valutákra a központi bankok által megállapított ún. központi paritásrácsból indult ki. A valutákra vonatkozó lebegési sávokat a paritásrácsban az összes valutára nézve kétoldalúan határozták meg. A lebegési sávot 1979-ben +/- 2,25 százalékban állapították meg, így a rendszer két valuta között maximálisan 4,5 százalékos lebegést tett lehetővé. (Kivétel volt az olasz líra, amelynek külön +/- 6 százalékos lebegési sávot állapítottak meg. Később, 1990-es belépésekor a brit font is e szélesebb lebegési sávokkal kapcsolódott a rendszerbe.) A mechanizmus azon alapult, hogy amennyiben a valutaárfolyamok a paritásrácsból kiléptek, a központi bankok kötelesek voltak beavatkozni.