Lengyelország

Lengyelország a legnagyobb lakosságú és területű ország a csatlakozók közül. Különösen megnehezítette a csatlakozási tárgyalásokat, hogy sokan a mezőgazdaságból élnek, és az agrártámogatások elosztása a legkényesebb probléma az Unióban. A lengyel kormány különösen keményen alkudozott, és több más csatlakozó szerint jobb lehetőségeket harcolt ki, mint a többi ország.

Varsó

Lengyelországban nem csak a közvélemény megosztottabb a többi csatlakozásra váró közép-európai országnál az EU ügyében, de a pártok álláspontja sem egyértelmű. A kisebbik kormánypárt a csatlakozási tárgyalások lezárása előtt is a koalíció felbontásával fenyegetett, mert előnytelennek érezte a csatlakozási feltételeket. A lengyel lakosság jelentős része él a mezőgazdaságból, és mivel az EU-ban évtizedek óta túltermelés van az agrártermékekből, sokan félnek az uniós kvótáktól és a jobban támogatott, ezért olcsóbb nyugati áruktól. Félnek a mezőgazdasági védővámok lebontásától is, mely már eddig is sok vitára adott okot, többek között éppen Magyarországgal. A külföldiek földvásárlásával kapcsolatban is nagyon komolyak a lengyelek aggodalmai. A befolyásos katolikus egyház pedig a lengyel abortusztilalom fenntartására adott európai garancia kiharcolásához kötötte a csatlakozás támogatását.

A fenntartások ellenére Leszek Miller miniszterelnök nagyon elégedetten nyilatkozott a csatlakozási tárgyalásokat lezáró koppenhágai csúcs után. A cseh külügyminiszter és Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök is úgy érezték, joggal örül a lengyel kormány, mert a többi tagjelöltnél sokkal jobb feltételeket sikerült kiharcolniuk. A cseh és magyar politikusok azzal vádolták a lengyeleket, hogy az utolsó alkudozáskor megsértették a visegrádiak megállapodását a közös követelésekről, és különalkut kötöttek az Unióval. A lengyel politikusok azzal védekeztek, hogy ők tárgyaltak a legkeményebben, és a többi ország nekik köszönheti a jobb feltételek kiharcolását.

A lengyelek mintegy felét kapják majd a csatlakozó országoknak szánt keret egészének. Miller olyan követelésekkel ment Koppenhágába, hogy utólag azt mondta, a dán miniszterelnök elzöldült és majdnem leesett a székről, amikor meghallotta azokat. A lengyel delegáció még a hazautazással is fenyegetőzött, de Gerhard Schröder német kancellár kijelentette, hogy Lengyelország nélkül nem lesz EU-bővítés. Az alkudozáskor végül sikerült több támogatást kiharcolni, és még a kisebbik kormánypárt, a Parasztpárt feltételét is elfogadta az EU: félmillió tonnával növelték a lengyelek éves tejkvótáját.

Nem csak a lengyeleknek vannak problémáik az EU-val, hanem az Unió is több kifogást emelt Varsóval szemben az utóbbi években. Elsősorban a burjánzó korrupció elleni hatékony harcot kérték számon, de elfogadhatatlannak tartották a lengyel mezőgazdaság rossz állapotát is, amire féltek, túl sokat kell költeni majd, hogy valaha utolérje az uniós átlagot. Szintén aggódtak a nagyon magas, 16%-os munkanélküliség miatt.

A rendszerváltás után nagyon nehéz helyzetből indult a lengyel gazdaság, az első szabadon választott kormány azonnal kérte az ország adósságainak elengedését. A kilencvenes években beindult a gyors fejlődés, de ez az utóbbi években megtorpanni látszik. A tagjelöltek közül 2001-ben a lengyel gazdaság fejlődött a leglassabban, mindössze 1,5%-os mértékben.

Lengyelország köztársaság, a köztársasági elnököt népszavazáson öt évre választják. Aleksander Kwasniewski, a Demokratikus Baloldali Szövetség politikusa 2000-ben második elnöki ciklusát kezdhette meg.

A lengyel törvényhozásnak két háza van. A szejmnek nevezett alsóháznak 460 képviselője van, tagjait 4 évre választják. A legutolsó, 2001-ben tartott választásokat a baloldal nyerte, leváltva a gazdasági bajok miatt sokat kritizált jobboldalt. A győztes egy pártszövetség lett, melynek vezető ereje az eleve több szervezet összefogásából született Demokratikus Baloldali Szövetség, kisebbik tagja pedig a Munkásszövetség Unió. Összesen 216 képviselőjük van, így a kormányalakításhoz bevonták a sokszor populistának tartott és a koalíció felmondásával többször fenyegetőző Parasztpártot. Leszek Miller miniszterelnök 2003 március 1-én megelégelte a Parasztpárt fegyelmezetlenségét. Amikor egy adóemelésről szóló szavazáskor a frakció képviselői nemmel szavaztak, a kormányfő menesztette a parasztpárti minisztereket. A baloldal kisebbségben szeretne kormányozni, mert az EU-csatlakozásról szóló népszavazás előtt semmiképpen sem akarnak választásokat tartani.

A szenátusnak nevezett felsőházban már jóval nagyobb, 75%-os többsége van a koalíciónak. A 100 szenátort szintén négy évre választják, egy időben az alsóházi választással. A törvények elfogadásához csak akkor lehet megkerülni a szenátust, ha a szejm abszolút többsége támogatja az adott javaslatot.

Lengyelország az elmúlt századokban sokáig nem is létezett. A középkorban még erős, Litvániával közös királyságot 1772-ben kezdték felosztani a nagyhatalmak, és 1795-re teljesen megszüntették a lengyel államot. (Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom szerezte meg a területet). 1918-ban született újjá az ország, de 1939-ben Németország és a Szovjetunió ismét felosztották. A második világháború után határai jelentősen nyugatra tolódtak, a Szovjetunió javára és Németország rovására. Az NSZK ezért csak 1970-ben ismerte el a lengyel határokat. A szovjet megszállás a kilencvenes évekig tartott, így 1772 óta csak a két világháború között és az elmúlt évtizedben volt független Lengyelország.

A lengyelek 1980-ban a világ figyelmének középpontjába kerültek, amikor Lech Walesa vezetésével a Szolidaritás nevű illegálisan alakult szakszervezet a munkás-érdekvédelem jelszavával szállt szembe a proletárdiktatúrával. A kommunista rendszer a rendkívüli állapot bevezetésével válaszolt, melyet csak évekkel később oldottak fel, és Jaruzelski tábornok katonai diktatúrája a rendszerváltásig fennmaradt. A rendszerváltás után a korábban bebörtönzött Walesa köztársasági elnök lett, és az általa vezetett Szolidaritás megnyerte a választásokat is. 1995-ben a Szolidaritásban csalódott lengyelek nem választották újra Walesát, kis különbséggel a volt állampárt (Lengyel Egyesült Munkáspárt) egykori kádere, Kwasniewski legyőzte őt. A 2000-es elnökválasztáson már csak 1%-ot kapott Walesa. 2001-ben a baloldal került kormányra, és Leszek Miller személyében egy másik volt LEMP-káder lett a miniszterelnök.

Lengyelország 1999 óta a NATO tagja.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra