Luxemburg feladva korábbi semlegességét, a második világháború után a nemzetközi együttműködések egyik leglelkesebb támogatójává vált. A Belgium, Hollandia és Németország közé ékelt miniállam 1948-ban Belgiummal és Hollandiával vámuniót hozott létre (Benelux államok). 1949-ben a NATO alapító tagjai között volt, majd szintén megalakulásától részt vett az EGK-ban és az abból kialakult Európai Unióban is. 2002 január elsején bevezették Luxemburgban a közös európai fizetőeszközt, az eurót. Az EU több fontos intézményének székhelye Luxemburgban van, többek között itt működik az Európai Közösségek Bírósága és az Európai Számvevőszék. Az Európai Parlament képviselői irodát tarthatnak fenn Luxemburgban is.
Az alig 450 000 lakosú nagyhercegségben a legmagasabb az egy főre eső GDP az EU-ban: 36 000 euró. Alacsony a munkanélküliség, mindössze 2,7%-os. A gazdasági növekedés a nyugati EU-tagországok között különösen magas, 5,7%-os, viszont az infláció szintén nagy, közel 8%. A világon Luxemburgban a legmagasabb a diplomások aránya. A fizetések átlagosan tizenkétszer magasabbak, mint Magyarországon, és a magasabb árakat is figyelembe véve közel nyolcszor annyit érnek, mint az itthoni bérek. A lakosság egyharmada bevándorló, talán ez az oka, hogy Luxemburg az új tagállamok állampolgárainak csak évekkel a csatlakozás után akarja engedélyezni a munkavállalást. A mostani szabályok szerint évente maximum 20 magyar vállalhat munkát az országban, és ők is csak bizonyos állásokat tölthetnek be, gyakornoki beosztásban.
A luxemburgi gazdaságot évtizedekig az acélipar határozta meg. Az iparág nemzetközi hanyatlásával a bankrendszer fokozatosan átvette a főszerepet, Luxemburg adóparadicsomnak számít Európában, mert a megtakarítások után nem kell adót fizetniük a betéteseknek. Az Unió ezért már többször felszólította Luxemburgot, hogy banktörvényét illessze az európai jogszabályokhoz. Egy közelmúltban kötött kompromisszum értelmében hét éven belül meg kell adóztatni a betéteket, és az EU szeretné elérni, hogy addig forrásadót vessenek ki a pénzüket ide menekítő külföldiekre.
Luxemburg aktív résztvevője annak a szövetségnek, ami az EU kisebb államait tömöríti, és céljuk a nagyok túlzott befolyásának megakadályozása. Luxemburg a tagállamok kisebbik részével karöltve sikeresen megakadályozta, hogy amerikai nyomásra engedélyezzék génkezelt termékek európai piacra engedését. Luxemburg ebben a kérdésben a zéró-tolerancia legkitartóbb híve.
Luxemburg alkotmányos monarchia, az ország élén Henri nagyherceg áll, akinek javára 2000-ben mondott le édesapja a trónról. A luxemburgi parlamentnek 60 tagja van, a képviselőket 5 évente választják. A miniszterelnök 1995 óta Jean-Claude Juncker. A luxemburgi belpolitika a legnyugodtabb az EU-ban. A második világháború óta egy kivételével minden választást a Keresztényszocialista Néppárt nyert meg, jelenleg a liberális Demokrata Párttal kormányoznak koalícióban. Az örök ellenzékiségre kárhoztatott Luxemburgi Szocialista Munkáspárt eddig csak 1974-79 között tudott kormányozni. Juncker elődje a miniszterelnöki székben tizenegy éven keresztül Jacques Santer volt, aki az Európai Bizottság elnöki posztjára cserélte fel Luxemburg kormányzását.
Luxemburg 963-ban, Siegfried herceg uralkodása idején lett független állam. A területet akkor még Lucilinburhucnak nevezték, ami "Kis Erőd"-öt jelentett. Konrád herceg 1060-ban vette fel a Luxemburg hercege címet, azóta hívják így az államot. A XV-XVIII. században spanyolok, franciák, majd az osztrákok fennhatósága alá került a hercegség, majd 1815-ben a holland király felügyelete alá helyezték.1839-ben egy részét Belgiumhoz csatolták, majd 1867-ben az egészet semleges területté nyilvánították a nagyhatalmak londoni konferenciáján. Ennek ellenére a németek mindkét világháborúban megszállták Luxemburgot.