Szlovénia

Szlovénia a legfejlettebb csatlakozó ország, amit az is bizonyít, hogy valószínűleg az Unió nettó befizetője lesz. A volt jugoszláv tagköztársaságok közül csak Szlovéniának sikerült meghívót kapnia a NATO-ba és az EU-ba.

Ljubljana

Csak Szlovénia, Ciprus és Málta lesz várhatóan nettó befizetője az Uniónak a csatlakozó országok közül. Ennek egyik oka, hogy Szlovénia gazdasága jóval közelebb áll az uniós szinthez, mint a többi belépőé. Az EU várakozása szerint egy éven belül a szlovén GDP eléri az uniós átlag 75%-át. Az Európai Bizottság szerint Magyarországnak ehhez tíz évvel hosszabb időre lesz szüksége. A támogatások várhatóan alacsony mértékének másik oka, hogy Szlovéniában kevesen élnek mezőgazdaságból, márpedig a legnagyobb támogatás az agráriumnak jár. Ezzel együtt az egy főre jutó EU-támogatás magasabb lesz még így is, mint amennyi például a cseheknek jut. Ennek egyik fontos oka, hogy a szlovénok különlegesen jó hatásfokkal pályáznak Brüsszelben, messze megelőzve a többi csatlakozó eredményeit. A SAPARD programon például a szlovén pályázatok 80 százaléka nyert, míg a magyar arány mindössze 60 százalékos volt.

A szlovén lakosság többsége, 60 százaléka egyértelműen támogatja az EU-csatlakozást, ezért itt tartják az első népszavazást is a belépő ország közül. A szlovén választók már február 9-én szavazni fognak.

Az alig kétmilliós országban a legmagasabb Kelet-Európában az internetezők aránya, az átlagosnál magasabb az egy főre eső GDP (11 000 euró körüli). A térség országai között az EU csak Szlovéniával kapcsolatban nem említette a megoldandó problémák között a korrupciót. Szlovénia a legiparosodottabb és legfejlettebb területe volt Jugoszláviának, és politikai szempontból is a legliberálisabb térsége volt a szövetségnek. A kiválás után tovább emelkedett az életszínvonal, és nőtt a gazdaság teljesítménye is. Az államszocialista gazdaság lebontása és a kapitalizmusra való átállás gyakorlatilag zökkenőmentesen zajlott. Szlovénia tudatosan dolgozik az ex-jugoszláv piacok visszaszerzésén: az elsők között jelent meg a szerbiai, boszniai, macedóniai piacokon, és folyamatosan terjeszkedik, kihasználva nehezen behozható helyzeti előnyét.

Szlovéniával szemben az EU a közigazgatási rendszer hiányosságait emelte ki, és korábban lassúnak találták az európai jogrendszer átvételét is.

Szlovénia köztársaság, a köztársasági elnököt öt évre közvetlenül választják. Az elmúlt tíz évben a pártoktól függetlenül induló, de inkább a középjobbhoz közel álló, a függetlenségi küzdelem egyik vezetője, Milan Kucan volt az elnök. 2002-ben Janez Drnovsek lett az utódja, aki a miniszterelnöki széket cserélte fel az elnökire, és az előző választásokon győztes liberális párt elnöke volt. A függetlenség óta Szlovéniának alapvetően stabil kormányai voltak. Legtöbb időt az elnökké előlépett Janez Drnovsek töltött a miniszterelnöki poszton.

Drnovsek helyébe a Szlovén Liberális Demokrata Párt Anton Ropot tette meg miniszterelnöknek. A szlovén parlamentnek (drzavni zbor) 90 tagja van. Egyéni körzetből és pártlistáról is lehet mandátumot szerezni, összesen nyolcvannyolcat. A maradék két helyre az olasz és a magyar kisebbség delegálhat egy-egy képviselőt. A parlament mellett működik egy második kamara is (drzavni svet), melynek tagjait az önkormányzatok és különböző érdekvédelmi szervezetek jelölik ki. Ennek a testületnek azonban nincs törvényhozó joga, nem vétózhatja meg a parlament döntéseit, csupán javasolhat és véleményezhet.

Utoljára 2000-ben tartottak választásokat, akkor a liberális demokraták tovább növelték parlamenti többségüket. Három jobbközép párttal kötöttek koalíciót, a néppárttal, a két szlovén szociáldemokrata párt közül a kisebbel, és a nyugdíjasok pártjával.

A szlovénok ősei a VI. században telepedtek le a mai állam területén. Az avarok uralma után a mai Szlovénián több hatalom osztozott, elsősorban magyarok és velenceiek vetélkedtek a területért. Először a XVI. században lett egy ura a vidéknek, akkor a Habsburgok vették át az uralmat. Egészen 1918-ig tartott az osztrák-magyar felügyelet, ekkor Szlovénia egyik alapítója lett a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak, mely 1929-ben alakult át Jugoszláviává. A második világháború alatt magyar és német katonák szállták meg, majd ismét Jugoszlávia része lett. Szlovénia már jugoszláv tagköztársaságként is liberálisnak számított. A társadalom érzékeny volt az emberi-jogi kérdésekre, itt kezdték meg a titóista rendszer lebontását, a pluralizmus, a többpártrendszer bevezetését. Ljubljana javasolta, hogy Jugoszláviát a független államok szövetségévé alakítsák át, ám a konföderalista ötletet Belgrád, a hadsereg és a kommunista párt keményvonalasai elvetették. 1991-ben Szlovénia Horvátországgal együtt kikiáltotta függetlenségét. A belgrádi vezetés csak erőtlen kísérletet tett Szlovénia tartóztatására, és Horvátországgal és Boszniával ellentétben itt nem folyt évekig háború, csupán tíz napig tartott a függetlenségért vívott harc.

Szlovénia 2004-ben az EU mellett a NATO-nak is tagja lesz. Évek óta nem sikerült megegyezni a horvát-szlovén határ pontos helyéről, a Piráni-öböl hovatartozása a mai napig vitatott. Ausztriának szintén komoly diplomáciai vitái vannak a ljubljanai vezetéssel, mert nem vonták vissza a német nyelvű kisebbséget sértő törvényeket, melyeket még a második világháború után hoztak.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra