A csatlakozás támogatottsága Szlovákiában az egyik legmagasabb. Egy 2002 őszén készült felmérés során a megkérdezettek 58 százaléka vélte úgy, hogy az EU-csatlakozás jó dolog. A válaszadók 69 százaléka pedig azt mondta, hogy részt venne az EU-ról szóló népszavazáson és támogatná Szlovákia belépését az Unióba. Szlovák felmérések szerint a magyar kisebbség tagjai közel száz százalékban uniópártiak. A korábbi, Vladim Meciar vezette szlovák kormányok elutasították az ország euroatlanti integrációját. Az 1998-as és 2002-es választások előtt a NATO és az EU több vezető politikusa is figyelmeztette a szlovák közvéleményt: ha Meciar alakít kormány, akkor az ország végleg kimarad a nyugati integrációból. Az 1998-ban hatalomra kerülő Dzurinda-kabinet azonban végleg elkötelezte magát a csatlakozás mellett.
A csatlakozási tárgyalások után a szlovák kormány tagjai kijelentették: Szlovákia elérte, amit lehetett. Mivel a szlovák küldöttség az elsők között volt, amely elfogadta az EU eredeti ajánlatánál kedvezőbb csatlakozási feltételeket biztosító dán javaslatokat, a szlovák küldöttség tagjai már eleve elégedetten utaztak Koppenhágába 2002 decemberében. Mikulás Dzurinda kijelentette: már szeptemberben, az unió brüsszeli csúcsértekezletén jó feltételeket tudtak elérni, ezért szükségtelen volt, hogy a dán fővárosban további engedményekről tárgyaljanak. A kormányfő a legfontosabb dolognak Szlovákia euroatlanti biztonsági és gazdasági szerkezethez történő csatlakozását nevezte.
A csatlakozásról szóló népszavazást 2003. május 16-17-én tartják. A szlovák törvények értelmében a referendum csak akkor érvényes, ha a szavazásra jogosultak legalább fele részt vesz a szavazáson. Amennyiben a voksolás érvénytelen, akkor ugyanerről a kérdésről csak három év múlva lehet újra népszavazást tartani.
Az egy főre jutó GDP 11 000 euró, ami az uniós átlag 47 százaléka. Az infláció 7,4 százalék. Szlovákia küzd az egyik legmagasabb munkanélküliséggel egész Európában. A lakosság 19,8 százaléka állástalan. Ráadásul a Szlovák Tudományos Akadémia 2002 tavaszán készült tanulmánya szerint az EU-csatlakozás után az infláció elérheti a 15, míg a munkanélküliség a 30 százalékot. Komoly problémát jelent a magas (5 százalék fölötti) költségvetési hiány, ami jóval meghaladja az Unió által engedélyezett szintet. Sok uniós bírálat érte a szlovák gazdaságot a korrupció nagy mértéke miatt is. A szlovák elmaradások oka, hogy a gazdasági stabilizáció csak 1999-ben indult meg.
A hivatalos fizetőeszköz a korona. A szlovák kormány tervei szerint a jelenleg még sok nehézséggel küzdő gazdaság 2006 végére teljesíti majd az euróövezethez történő csatlakozás feltételeit. Ha a tervet tartani tudják, akkor Szlovákia 2008-ban vezetheti be a közös európai valutát.
Területe 48 ezer négyzetkilométer. Lakossága 5 422 366 fő, melynek 85,7 százaléka szlovák. Jelentős magyar (a lakosság 10 százaléka), roma és cseh kisebbség is él az országban. Egy 1995-ben hozott törvény megtiltotta a kisebbségi nyelvek használatát, és mindenhol egységesen a szlovákot tette kötelezővé. A határozat - melyet csak az első Dzurinda-kormányzat törölt el 1999-ben - óriási nemzetközi tiltakozást váltott ki. Több összetűzése volt Szlovákiának kisebbségpolitikai kérdésekben a magyar kormányzattal is. A státustörvényt a pozsonyi vezetés állandóan bírálta, mert belügyeibe való beavatkozásnak és a szlovák állami autonómia megsértésének tekintette.
Az 1992-es népszámlálás szerint a Szlovákiában élő roma kisebbség száma eléri a félmilliót. Ez a szám azonban az elmúlt években jócskán csökkent, mivel sok roma család vándorolt külföldre a hátrányos megkülönböztetés elől. A szlovák kormány a romaügy miatt még az EU-tag Finnországgal is összetűzésbe került. A finn kormány - több másik mellett - 1999-ben öt hónapra ideiglenes vízumkényszert vezetett be Szlovákiával szemben, mert több menekült roma csoport is a területén akart letelepedni.
Az EU-tagok közül ezenkívül csak Ausztriával volt jelentősebb nézeteltérése Szlovákiának az elmúlt években. 1998 nyarán az osztrák politikusok és környezetvédők azt kifogásolták, hogy az osztrák határ közelében lévő Mohin üzembe helyeztek egy, még szovjet technika szerint épült atomerőművet. Egy vizsgálat azonban megállapította, hogy az atomreaktor minden biztonsági feltételnek megfelel.
Szlovákia köztársaság. A parlament (narodna rada) egykamarás. A 150 képviselőt négy évre választják. A miniszterelnök 1998 óta Mikulás Dzurinda, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió elnöke. 1998-ban megalakult kormányának tagja lett az Magyar Koalíció Pártja. A szlovák miniszterelnök és az MKP vezetése a szövetséget 2002-es választási győzelmük után megújították. Az államfő 1999 óta Rudolf Schuster. A köztársasági elnököt 1999 óta népszavazással választják öt évre.
A szlovák terület az ősidők óta lakott volt, előbb kelta, majd a VI. században szláv törzsek telepítették be. Önálló állam először a IX. században jött létre a területen. A Nagymorva Fejedelemség azonban a X. században előbb német, majd a magyar fennhatóság alákerült. Ezt követően a szlovák területek csak 1918-ban váltak függetlenné, amikor a Habsburg Birodalom felbomlása után létrejött Csehszlovákia. 1939-ben a német csapatok megszállták, és Csehszlovákia német protektorátus lett. Az országot 1945-ben szabadították fel a szovjet csapatok.
1968 januárjában Alexander Dubcek került a Csehszlovák Kommunista Párt élére, és programot hirdetett a kommunizmus megreformálására (ez volt a prágai tavasz, az emberarcú szocializmus megteremtésének kísérlete). Augusztusban a Varsói Szerződés tagállamai (Románia és Jugoszlávia kivételével) megszállták az országot. Dubceket Moszkvába vitték, és a reformok visszavonására kényszerítették.
Az ország 1990-ben szövetségi állammá alakult. A szovjet csapatok 1991-ben hagyták el területét. A Cseh és Szlovák Szövetségi Állam szétválása 1992-ben kezdődött meg, mikor a júniusi választásokon a szlovák nacionalisták megakadályozták Vacláv Havel elnökké választását. A kettéválás 1993. január 1-jén vált véglegessé. Az első önálló szlovák államfő Mihail Kovac, a minszterelnök pedig Vladimir Meciar lett. Meciar 1998-ig tartó kormányzása során többször veszélybe került az ország uniós és NATO-csatlakozása. 1998-ban Mikulás Dzurinda alakíthatott kormányt, így Szlovákiában az euroatlanti integráció támogatói kerültek hatalomra. 2002-ben Szlovákia meghívást kapott a NATO-ba.