1. fejezet: Az áruk szabad áramlása

Az áruk szabad áramlása egyenlő értékesítési feltételeket teremt valamennyi tagország piacán, bármely tagállam vállalata számára. Az áruk szabad mozgása az első számú érv a tagság mellett.

Közösségi politika

Az Európai Unió belső piacán a "négy alapszabadság" elve érvényesül: ez az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása. A cél minden kereskedelmi akadálytól mentes, szabad versenyen alapuló belső piac kialakítása. Az Európai Unió tágas és egységesen szabályozott belső piaca növeli a gazdasági hatékonyságot, széles körűvé teszi a fogyasztók választási lehetőségé, fokozza az unió versenyképességét a világpiacon.

Az áruk szabad áramlásának alapelvét és tartalmát az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződésben határozták meg 1957-ben:

-az ipari áruk és a feldolgozott élelemiszeripari belső piacának működésével összefüggő általános (horizontális) szabályok (szabványosítás, termékfelelősség, megfelelőség-tanúsítás, nemzeti kereskedelmi monopóliumok);
- a közösség ipari termelésébenbelső kereskedelmében a legfontosabb termékcsoportok(pl. közúti termékek, élelmiszerek, vegyi anyagok, gyógyszerek, kozmetikumok, mérésügyi termékek, előcsomagolt termékek, elektromos termékek, textíliák, lábbelik, kristályüveg, gyermekjátékok, gépek, liftek, személyi védőeszközök, orvostechnikai eszközök, gázkészülékek, nyomástartó edények, építési termékek, kishajók, feldolgozatlan fa, kulturális javak forgalma, lőfegyverek) biztosnsági követelményeire és forgalombahozatalára vonatkozó szabályok;
- a közbeszerzés előírásai.

Aaz áruk szabad mozgásának biztosításakor az alapvető biztonsági, közegészségügyi és környezetvédelmi szempontokat sem elhet figyelmen kívül hagyni.

A fejezet tartalma:

Jogharmonizáció

A tagállamok közötti azonos forgalomba hozatali feltételek biztosításának alapja a jogharmonizáció. Ennek lényege, hogy az unió által az egyes termékcsoportokra alkotott műszaki jogszabályokat általában az irányelveket valamennyi tagállamnak a saját jogrendjébe kell ültetnie. Olyan nemzeti jogszabályt kell alkotni, amely az irányelvben meghatározott követelményeket kielégíti. Azokat a területeket, amelyekre közösségi szabályozás - vagyis minden tagállamban azonos tartalmú szabályozás - vonatkozik, harmonizált területeknek nevezzük.

Az EU-szinten szabályozott területeken a jogharmonizációs kötelezettség minden tagállamra vonatkozik. Magyarország fokozatosan átveszi adott területet szabályozó irányelveket, illetve taggá válása után a rendeletek közvetlenül alkalmazandókká váltnak.

Vannak olyan termékcsoportok, amelyek műszaki szabályait a tagállamok nem egységesítették, hanem saját hatáskörükben hagyták. Ezek a nem harmonizált területek, amelyeken a nemzeti jogszabályok érvényesekek.

Európai szabványok

Az európai gazdaság szereplői (termelők, kereskedők, fogyasztó- és környezetvédelem szervezetei stb.) szabványokban rögzítik a műszaki jogszabályokból fakadó, az egyes termékek tervezésére, gyártására és megfelelőségének vizsgálatára vonatkozó részletes ajánlásokat. A szabványok használata az önkéntességen alapul, de a figyelembevételükkel előállított termékek gyártói, forgalmazói a forgalomba hozatal során előnybe kerülnek. Az európai szabványosítási szervezetek által elfogadott szabványok átvétele a tagországok számára kötelező, ugyanakkor a nem harmonizált területeken nezeti szabványokis hozhatók.

Az EU célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben egységes szabványok legyenek a tagállamokban, ezért előirja az ún. EN szabványok átvételét.

Magyarországon a szabványosítással kapcsolatos feladatokat a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) látja el. A honosított európai szabványokat az "MSZ EN... és a szabvány száma" jelölésről ismerhetjük fel. Az MSZT által alkotott nemzeti szabványok jelölése "MSZ... és a szabvány száma".

A termelő akkor jogosult a biztonságos termékek megkülönböztetésére szolgáló "CE" jelölés feltüntetésére az árun, ha az kielégíti a rá vonatkozó valamennyi harmonizált műszaki jogszabályban rögzített biztonsági követelményt és harmonizált szabványok szerint készült.

A termékek kölcsönös elismerése

A nem harmonizált területekkel és a szabványokkal szorosan összefügg a termékek kölcsönös elismerése. Például ha "A" tagállam olyan terméket kíván "B" tagállamban forgalomba hozni, amellyel szemben "B" tagállam eltérő követelményeket támaszt, akkor "B" tagállam sem tagadhatja meg a forgalomba hozatalt, ha a termék az általános termékbizonság követelményének "B" tagállam jogszabályaival, illetve nemzeti szabványaival azonos vagy közel azonos biztonságnak megfelel.

Ezt az alapvető fontosságú elvet - amelynek betartására az Európai Bizottság és az Európai Bíróság fokozottan figyel - Magyarországnak is alkalmaznia kell a csatlakozás napjától. Lényeges, hogy ez nemcsak a kölcsönös elismerés kötelezettségét, de a magyar termékek más piacokon történő elismertetésének jogát is jelenti. (Kivételesen indokolt esetben lehetőség van az elvtől való eltérésre biztonsági, közegészségügyi vagy környezetvédelmi szempontokra hivatkozva.)

Piacfelügyelet

Az áruk biztonságosságát felügyelő hazai szerveket Magyarországon a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) fogja össze. Az FVF felügyeli a termékbiztonsági jogszabályok betartását, és eljár a jogsértőkkel szemben. A főfelügyelőség hozta létre azt az információs adatbázist is, amely tartalmazza a fogyasztóvédelmi, termékbiztonsági ellenőrzések során felbukkant veszélyes termékeket és azok jellemzőit. (A témáról bővebben a fogyasztóvédelemről szóló 23. fejezetben olvashatnak.)

Közbeszerzések

A közbeszerzésekre vonatkozó előírások lényege, hogy a pályázati kiírásoknak nyitottaknak kell lenniük nemcsak a hazai, de a többi EU-tagállam ajánlattevői számára is. A magyar pályázók ugyanígy valamennyi EU-tagállam által kiírt közbeszerzési pályázaton részt vehetnek.

Vissza a tartalomjegyzékhez