A csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentés szerint a nők 2000 és 2002 között viszonylag kis mértékben léptek előre az iskolázottság, az analfabetizmus leküzdése és a munkavállalás területén, ugyanakkor több parlamenti képviselői posztot töltenek be, mint korábban. Ennek részben az az oka, hogy egyes országokban törvény által megszabott kvóták határozták meg arányukat, vagy pedig a törvényhozók önkéntesen helyet biztosítottak a nőknek.
A jelentés megállapítja, hogy csupán hét fejlett ország - Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia, Izland, Hollandia és Németország - esetében ért el magas szintet a női egyenjogúság a lányok középiskolai tanulmányai, a nők írástudása, házon kívüli munkavállalása és parlamenti képviselősége terén. A fejlődő országok között Argentína, Costa Rica és a Dél-Afrikai Köztársaság érte el a szintet. E tíz ország Mozambikkal együtt teljesítette az ENSZ 1995-ös pekingi nőkonferenciájának határozatát: nemzeti kormányaikban a nők aránya eléri az ott megállapított 30 százalékos küszöböt, kvóták alapján. Ugyanakkor világszinten a nők 2002-ben még csak 14 százalékát tették ki a parlamenti képviselőknek.
Az egyenjogúsági törekvések legkevésbé a legszegényebb országokban nyernek teret, de a közéleti szereplés nem a gazdaság függvénye - derül ki a jelentésből. Az Egyesült Államok, Franciaország és Japán, ahol a nők a parlamenti székek 12, 11, 8, illetve 10 százalékát kapták, 13 szegény fekete-afrikai állam után kullog.
"Sokat kell még tenni azért, hogy a nőket egyenlő partnerekként fogadják el a fontos döntéshozatali folyamatokban - mondta az AP-nek Noellen Heyzer, az UNIFEM igazgatója. "Az igazi előre lépés akkor következik be a nemek egyenjogúsága felé, amikor a nők már nemcsak abba szólhatnak bele, ami az ő életüket érinti."
A szervezet felszólította a világ kormányait és a különböző szervezeteket, hogy támogassanak a nők egyenjogúságát elősegítő akciókat.