Lengyel pártok az Unió mellett és ellene

A hétvégi népszavazás előtt foglalta össze a Rzeczpospolita című lap a jelentős pártok véleményét.

Az EU-csatlakozás legelszántabb lengyelországi ellenfele, a radikális nemzeti Lengyel Családok Ligája (LPR) és legfőbb szószólója, a kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) nem sajnálta a pénzt nézeteinek propagálására: mindkét parlamenti párt mintegy 2 millió zlotyt (csaknem 114 millió forintot) fordított az uniós népszavazási kampányra.

A Rzeczpospolita című konzervatív lengyel napilap szerdai összeállításából kitűnik, hogy az SLD - a párt pénztárosának becslései szerint - 1,5-2 millió zlotyt költött a kampányra. Az összeg mintegy fele röplapokra, szórólapokra ment el, de nem kevés pénzt fordítottak a több százezer tájékoztató füzetkére, a mintegy egymillió matricára és plakátokra. 300-500 ezer zlotyba kerültek a televíziós reklámok, a többi pénzt pedig főként a választási gyűlésekre és a közvélemény-kutató intézetektől megrendelt felmérésekre költötték az uniós csatlakozás támogatására.

Az LPR - amiként a párt egyik vezetője a lapnak elmondta - 1 millió 900 ezer zlotyt költött a kampányra. Ez a pénz kétségtelenül nem ment veszendőbe, mert a párt unióellenes kampánya nagyon feltűnő és erőteljes volt szerte az országban. A "ligások" egyik legismertebb szórólapján például Leszek Miller miniszterelnök látható koldusruhában, Charlie Chaplin maszkjában, s mellette egy felirat: Mindent az unióra tettem fel. A hátoldalon egy bizonyos "Zdzisiek" 2005. december 13-i keltezésű levele olvasható, amelyben a levélíró Fehéroroszországban lakó édesanyjának a lengyelországi árakra panaszkodik és egy kiló sonkát kér tőle "igazi disznóból".

A másik EU-ellenes parlamenti párt, a populista Önvédelem 2,5 millió zlotyt szánt a kampányra, de nem hozta nyilvánosságra, hogy végül mennyit költött valójában. A párt kampánya kevésbé volt feltűnő, mint a ligáé, de a pártelnök, Andrzej Lepper által aláírt, Bízzál magadban, válaszd Lengyelországot! jelmondatú szórólapja, mely az EU-csatlakozás káros következményeit, illetve a helyette ajánlott intézkedéseket összegezte, a legtöbb lengyelhez eljutott.

A többi párt ennél nagyságrendekkel kevesebb, néhány tízezertől néhány százezer zlotyig terjedő összeget szánt a kampányra. Közülük a leglátványosabb az uniópárti ellenzéki, liberális Polgári Platform (PO) kampánya volt, amely a választási gyűlésekre helyezte a hangsúlyt. A mérsékelt jobboldali Jog és Igazságosság (PiS), amely az EU-csatlakozás híve és a Lengyel Parasztpárt, amely fenntartásokkal ugyan, de végül szintén az integráció mellett kötelezte el magát, egyaránt 350-350 ezer zlotyt költött erre a célra. A PO kampánya főként arról szólt, hogy az integráció szükségszerű, de lehetőleg nem a Miller-kormánnyal, amely nem lesz képes kihasználni a csatlakozás előnyeit, a PiS viszont azzal érvelt, hogy az EU-belépéssel Lengyelország végleg megszabadul az orosz befolyástól.