A ma 78 éves Hoffmann 1968-ban a csehszlovák távközlési vállalat igazgatója volt. A hetvenes és a nyolcvanas években tagja volt a kommunista párt legfelsőbb vezetésének, s 15 éven át vezette az országos szakszervezeti mozgalmat. A bíróság szerint Hoffmann azt szerette volna elérni, hogy a megszállás utáni első hivatalos hír az úgynevezett munkás-paraszt kormány nyilatkozata legyen, amely megértéssel fogadta volna Moszkva és szövetségesei katonai beavatkozását. Hoffman terve kudarcba fulladt, s a munkás-paraszt kormányt sem sikerült megalakítani.
A volt magas rangú kommunista politikus a bírósági meghallgatásokon mindvégig tagadta, hogy bűnös lenne, s az ellene kezdeményezett eljárást politikai pernek minősítette. "Nem vagyok bűnös. Semmiféle törvénysértést nem követtem el, hazaárulást meg végképp nem" - jelentette ki. Úgy vélekedett, hogy a volt kommunista rendszer vezetői elleni perek "erkölcsi-politikai kivégzések", amelyek célja a szocialista eszme lejáratása. "Valójában nem hazaárulás miatt állok a bíróság előtt, hanem azért, mert hű voltam a szocializmushoz" - szögezte le Hoffmann, aki azoknak a volt csehszlovák politikusoknak a köréhez tartozik, akik mindjárt 1968 augusztusa után együttműködtek a megszálló Szovjetunióval.
Hoffmann perében a bíróság több volt vezető kommunista politikust is meghallgatott - Milos Jakest, Jozef Lenártot, Lubomír Strougalt. Ők Hoffmann mellett vallottak.
Csehországban eddig már több volt magas rangú kommunista politikus állt bíróság előtt, de elegendő bizonyíték hiányában a testület mindig felmentette őket a vád alól. Kivételt képez Miroslav Stepán, a kommunista párt egykori prágai vezető titkára, aki a rendszerváltás előtti tüntetéseken alkalmazott erőszakért került börtönbe. Stepán két évet kapott, de jó magaviselete miatt másfél év letöltése után szabadon engedték.