Carlo Azeglio Ciampi államfő azt követően kérte hétfő este a törvény további parlamenti tanulmányozását, hogy a kérdésről megbeszélést folytatott Silvio Berlusconi miniszterelnökkel, a legnagyobb olasz magánkézben lévő médiabirodalom tulajdonosával.
A Maurizio Gasparri kommunikációs miniszter nevével fémjelzett törvényt egy évi vita után fogadta el az olasz parlament két háza. Az új médiatörvényt az ellenzék hevesen támadta, mondván, azt kimondottan a miniszterelnök médiabirodalmára szabta a kormánytöbbség.
Az államfő ötoldalas levélben foglalta össze észrevételeit. Egyebek között megállapította, hogy a törvény jelenlegi formájában nem kedvez a sajtó sokszínűségének és uralkodó pozíciók megszerzését teszi lehetővé a tömegtájékoztatás területén. Carlo Azeglio Ciampi államfői tevékenysége során nagy ritkán élt azzal a jogával, hogy aláírás előtt visszaküldheti a törvényeket a parlamentnek, s a ritka esetek sorában is most fordult elő első alkalommal, hogy nem egy költségvetéshez kapcsolódó jogszabállyal szemben emelt kifogást.
Az új olasz médiatörvény egyebek között elhárítaná az akadályokat Berlusconi médiaholdingjának további terjeszkedése elől azáltal, hogy - az elektronikus média mellett - lehetővé teszi lapok közvetlen tulajdonlását is. Emellett a korábbi tíz százalékról 20 százalékra emeli a hirdetési tortából való részesedés maximumát az egyes holdingok tekintetében.
Az új szabályozás azt is lehetővé tenné a Mediaset - Berlusconi médiabirodalma - számára, hogy elkerülhesse a bírósági döntést a Rete 4 nevű rádióadója leválasztásáról, illetve arról, hogy az idei év végéig műholdas csatornává kell átalakítania a Rete 4 nevű tévécsatornát.
Berlusconit az olasz ellenzéken kívül külföldön is számos bírálat éri amiatt, hogy saját televízióin keresztül, illetve az állami televíziókra gyakorolt kormánybefolyás révén közvetlenül, vagy közvetve ellenőrzése alatt tartja az olasz televíziós piac 95 százalékát. A törvény támogatói szerint az új szabályozás felpezsdíti majd a megmerevedett olasz sajtópiacot, versenyképesebbé teszi az olasz médiát, előkészíti a RAI állami televízió magánosítását, valamint segíti a digitális televíziózás kibontakozását.
Az olasz parlamentnek jogában áll eldönteni, hogy figyelembe veszi-e az államfő észrevételeit, vagy változatlan formában szavazza meg ismét a törvényt. Ez utóbbi esetben az államfőnek már alá kell írnia azt.