A közvélemény-kutatást 2500 felnőtt iraki körében végezte el az Oxford Research International idén február 10. és 28. között, a brit BBC, az amerikai ABC News International, a német ARD és a japán NHK közreműködésével.
A felmérés eredményei alapján egy teljesen más kép rajzolódik ki Irakról, mint amit a szinte csak a naponta végrehajtott gyilkos támadásokról beszámoló média sugall. A hétköznapi irakiakat ezeknél sokkal jobban érdeklik életük apró-cseprő ügyei, például hogy van-e kenyér vagy villany.
A megkérdezett irakiak 70 százaléka szerint a dolgok jól vagy egész jól, míg 29 százalékuk véli úgy, hogy rosszul mennek. 56 százalékuk úgy vélekedik, hogy a dolgok most jobbak, mint a háború előtt. Az irakiak közel fele (48,2 százalék) szerint az amerikai vezetésű invázió helyes dolog volt, ám sokan (41 százalék) úgy vélik, hogy az akció megalázta Irakot - igaz, közel ugyanennyien vélik úgy, hogy felszabadították őket.
A jövőre vonatkozóan a többség a világi demokrácia mellett van, a megkérdezettek 48 százaléka szeretné, ha demokratikus államrendszere lenne Iraknak, harmaduk (27,5) százalék szeretne egy erős vezetőt, míg 20,5 százalékuk iszlám államot. Arra a kérdésre, hogy melyik államot tekintenék szívesen követendő példaként Irak számára, a legtöbben az Egyesült Arab Emírségeket (21,1 százalék) említették, de még többen gondolták úgy, hogy Iraknak nincs szüksége ilyen példára (23,6 százalék). Az Egyesült Államokat 6,5 százaléka tekintette követendő példának. A felmérés szerint az irakiak 79 százaléka egységes államot szeretne.
A legtöbben (20,4 százalék) az Egyesült Államokat tették az első helyre mint főszereplőt Irak újjáépítésében, sokan (19,8 százalék) szerint Japánnak kellene kulcsszerepet vállalni ebben. Az újjáépítésben legkevésbé Izraelt látnák szívesen mint közreműködő államot a megkérdezettek.
Az irakiak az elkövetkező 12 hónap legfontosabb teendőjének a közbiztonság helyreállítását tartják, a legkevésbé fontosnak pedig azt, hogy mi legyen a Szaddám-rezsim egykori vezetőivel.
Politikai aktivitásukat kérdezve kiderült, hogy harmaduk soha nem beszélgetne másokkal politikáról, kétharmaduk soha nem venne részt politikai utcai demonstrációban, több mint 82 százalékuk pedig soha nem alkalmazna erőszakot.