Amikor Sonia Gandhi egy hónapja megnyerte az indiai választásokat, világszerte nagy meglepetést okozott azzal, hogy néhány nap gondolkodás után visszautasította a miniszterelnöki kinevezést. Az olasz származású politikus sokak szerint megijedt Vadzspají volt miniszterelnök Baratija Dzsanata Pártjának (BJP) idegengyűlölő kirohanásaitól.
Vannak azonban, akik szerint Gandhi ezzel a lépéssel a miniszterelnökségnél is nagyobb hatalmat szerzett magának, ugyanis továbbra is ő irányítja a kormánytöbbséget adó Kongresszus Pártot, és a háttérből mozgathatja a szálakat a nélkül, hogy ezért bárkinek is felelősséggel tartozna.
Maneka Gandhi, Sonia sógornője, aki az 1980-ban repülőbalesetben elhunyt Szandzsaj Gandhi özvegye és jelenleg az ellenzéki BJP képviselője, úgy gondolja, hogy Sonia valójában "a színfalak előtt gyakorolja a hatalmat... elkerülte a tisztség viselésével rá irányuló össztüzet, de egyáltalán nem áll szándékában lemondani a pozícióval járó hatalomról."
Sonia ugyanakkor tárca nélküli miniszterként jogot nyert arra, hogy részt vegyen a kormányüléseken. Mivel ő a koalíciós partnerek közti egyeztetőbizottság feje, elegendő hatalma van ahhoz, hogy a kormányban és a parlamentben egyaránt ő irányítsa a döntéshozatalt.
Elsősorban az ellenzék körében általánosan elfogadott vélemény az, hogy tetteivel Sonia Gandhi valójában fiának, Rahulnak igyekszik helyet teremteni az indiai nagypolitikában. Erre utal az, hogy Gandhi feladta hagyományos amethi választókörzetét, és a szomszédos Rae Bareliből választatta meg magát, hogy fia kerülhessen a parlamentbe a Gandhik "sasfészkének" számító Amethiből.
Ugyanakkor elérte azt is, hogy Rahul legyen a Kongresszus Párt főtitkára Uttar Pradesben, India legnépesebb államában. Ebből az államból választották annak idején miniszterelnökké Rahul nagyanyját, a merénylet áldozatául esett Indira Gandhit.