Százakat ölnek meg az indiai ördögűzők

A babonából táplálkozó boszorkányüldözés még ma is évente legalább száz életet követel az indiai teaültetvényeken - írja a brit The Independent. Egy, a bangladeshi határ közelében levő faluban a helyi kuruzslók egy hatvanöt éves férfit és két fiát a faluban pusztító járvány okozóinak kiáltották ki, és a falulakókat meggyilkolásukra szólították fel.

Bóbesh Pahant és két fiát a falu ördögűző-doktora boszorkánynak kiáltotta ki. A kuruzsló szerint a Poaltore nevű faluban két hete tomboló vérhasjárvány és láz azért tört ki, mert a Pahan család tagjai átkot mondtak a falulakókra. Az átoktól csak úgy lehet megszabadulni, ha a boszorkányokat megölik. A három férfit csak egy gyors rendőri rajtaütés mentette meg a haláltól; azóta folyamatos őrjáratokkal próbálják elejét venni az erőszaknak.

Az incidens újból fényt vetett India sötét oldalára. Bár az ország az informatikai fejlődés élvonalában van, komoly brit üzleti érdekeltségek színtere, és a világ legnagyobb filmiparát is magáénak mondhatja, a gyors fejlődés mellett az eldugott területek egyre jobban leszakadnak. Ezeken a vidékeken a boszorkányüldözés és - gyilkosság mindennapos, nem minden áldozat menekül meg olyan szerencsésen, mint a Pahan család.

A közelmúlt leginkább elhíresült esete, amikor Kilkottban, a dardzsilingi teaültetvények közelében fekvő faluban egy középkorú asszonyt szomszédai a háza elé vonszoltak, és szöget vertek a koponyájába. Az asszony még életben volt, amikor belevarrták egy zsákba, és a közeli folyóba dobták. A rendőrség két nap múlva találta meg a holttestet; ugyanazon a napon másik négy nővel tettek ugyanezt. Az asszonyokat a helyi ördögűző bélyegezte boszorkánynak, őket vádolva a faluban pusztító járványért.

Bihár államban néhány éve a szintén boszorkánynak kikiáltott Manikul Gopai házát tizen rohamozták meg, és a férjét agyonverték, amikor megpróbálta elállni a bejáratot. A fiuk elmenekült és riasztotta a rendőröket, akik még idejében megmentették a súlyos sérüléseket szenvedett asszonyt.

Becslések szerint évente legalább száz ilyen jellegű eset történik Indiában, főként a teaültetvényeken lakók között. 1992 és 1998 között 1403 haláleset történt, mely boszorkány-gyilkosságnak tekinthető. Szundip Mukerdzsí, az Indiai Teaszövetség illetékese szerint nem véletlenül a teaszedők körében gyakori a boszorkányüldözés. A gyarmati kor óta az ültetvényesek az alantas munkákat a helyi törzsek tagjaival végeztetik el - ezek a munkások máig törzsi társadalomban élnek, sárból tapasztott kunyhókban, a maláriát terjesztő szúnyogoktól hemzsegő dzsungel közelében. "A boszorkányüldözés oka a tudatlanság és a babona"- mondta Mukerdzsí - "ezek az emberek nem tudnak írni-olvasni, és bár szakképzett orvosokhoz is mehetnének, a hiedelmek olyan mélyen gyökereznek, hogy még mindig az ördögűzőktől várják a segítséget."

Az Indiai Teaszövetség a falulakók taníttatásával próbálkozik, egyelőre nem sok sikerrel. Maguk az ördögűzők is írástudatlanok, akik ráolvasással és gyógyfüvekkel próbálnak gyógyítani, emellett helyi rivális csoportok irányítása alatt állnak, amelyek eldöntik, hogy kiket kell boszorkánynak bélyegezni. A rendőri szervek nagyon nehéz körülmények között dolgoznak, és a lakosság ellenállása miatt nem tudnak eredményes munkát végezni. Bár az ördögűzőket a törvény büntetné, szinte senki nem mer tanúskodni ellenük.