Bush felmondta a rakétavédelmi egyezményt

George Bush amerikai elnök csütörtökön nyilatkozatban jelentette be, hogy az Egyesült Államok felmondja az átfogó rakétavédelmi rendszerek megteremtését tiltó, 1972-ben Moszkvával megkötött ABM-szerződést. Az elnök kifejezte azon meggyőződését, hogy ezzel, a kölcsönös elrettentés szakaszának lezárásával, a kölcsönös együttműködés új szakasza kezdődhet az Egyesült Államok és Oroszország viszonyában.

A rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról szóló ABM (Anti-Ballistic Missile) egyezményt 1972. május 26-án Moszkvában írta alá Richard Nixon amerikai elnök és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai SALT-I megállapodás részeként. A szerződés drasztikusan korlátozta a hadászati ballisztikus rakétákat és elemeiket a röppályán megsemmisítő rakétaelhárító védelmi rendszerek létrehozását. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok csupán két-két, 150 kilométer sugarú körzetet tarthatott fenn, legfeljebb 100 ellenrakéta-indítóállással és 100 ellenrakétával a fővárosok, illetve az interkontinentális ballisztikus rakéták telepítési körzeteinek védelmére. (A két-két elhárító rendszerből végül mindegyik fél csak egyet-egyet épített ki.)

A szerződés megengedte a rakétaelhárító védelmi rendszerek összetevőinek korszerűsítését és cseréjét, de tilalmazta ilyen rakétáknak tengeri, légi, világűrbeli vagy mozgó szárazföldi telepítését. A megállapodást korlátlan időtartamra kötötték, ám egyik passzusa szerint "...mindkét félnek joga van a Szerződést felmondani, ha úgy ítéli meg, hogy a Szerződés tartalmával összefüggő rendkívüli körülmények magasabb érdekeit veszélyeztetik. A döntésről a felmondás előtt hat hónappal értesíteni kell a másik felet. Az értesítésnek magában kell foglalnia a rendkívüli körülményeknek az ismertetését, amelyeket az értesítő fél veszélyesnek tekint." A mindössze 16 cikkelyből álló egyezmény 1972 októberében lépett életbe, s ki nem mondott célja az volt, hogy egyik nagyhatalom se legyen képes kivédeni a másik atomcsapását, ezért maga se próbáljon meg ilyen támadást kezdeményezni.

1996-ban Moszkva és Washington egészen közel jutott egy pótmegállapodáshoz, amely rögzítette volna, hogy milyen ballisztikus rakétaelhárító védelmi rendszereket lehet kiépíteni az ABM-szerződés megsértése nélkül, de az aláírás az utolsó pillanatban elmaradt. Az 1979-ben aláírt SALT-II megállapodás nem érintette az ABM-szerződés hatályát, miként az 1987-ben megkötött INF (a közepes és rövidebb hatótávolságú (500-5000 km) atomfegyverek felszámolását célzó) egyezmény sem.

Az Egyesült Államokban a szovjet blokk összeomlása után erősödtek fel az ABM-szerződés felbontását, legalábbis felülvizsgálatát követelő hangok. Ugyanis a fő fenyegetést a szakértők már nem a szovjet, illetve a helyébe lépő orosz félben látták, hanem abban a mintegy húsz "lator" államban, amely rövid vagy közepes hatótávolságú rakétáival és tömegpusztító fegyvereivel képes elérni az Egyesült Államok területét. Ezért javasolták egy új nemzeti rakétavédelmi rendszer kiépítését, amelyről azonban Moszkva hallani sem akar. Ebben az esetben ugyanis saját nukleáris fegyverzete leértékelődne, miközben nem lenne képes lépést tartani az amerikai fegyverkezéssel.

A nemzeti rakétavédelmi rendszer (National Missile Defence - NMD) radarállomások hálózatából, műholdakra telepített és egyéb érzékelő rendszerekből, komplett légi elfogórakéta-vezérlő rendszerből, az elfogórakétákat tároló silókból és nagy teljesítményű kommunikációs hálózatból állna. A program költségét legalább 50 milliárd dollárra becsülik.