A gibraltáriak nem kérnek a spanyolokból

A hat négyzetkilométer területű brit koronagyarmat háromszáz éves fennállását ünnepli. Európa utolsó gyarmata az ünnepségeken is határozottan tiltakozott a spanyol követelések ellen, melyek részben spanyol fennhatóság alá helyeznék a területet. Míg a brit kormány is szívesen átadná a "Szikla" feletti fennhatóság egy részét Madridnak, a gibraltáriak ebbe nem egyeznek bele, és az Egyesült Királyságot azzal vádolják, hogy megpróbálja kiárusítani a területet. Egy évvel ezelőtt az USA is megpróbálta a spanyolok kezére játszani Gibraltárt, ezzel honorálta volna az iraki spanyol katonai segítséget.

Szerdán ágyútűzzel, zászlólengetéssel, katonai parádéval és élőlánccal ünnepelték, hogy a harmincötezres lélekszámú Gibraltár háromszáz évvel ezelőtt brit gyarmat lett. Körülbelül ennyi ideje van folyamatos feszültség Spanyolország és Nagy-Britannia között a terület miatt. A gibraltáriak a brit korona feltétlen hívei, és semmilyen közösséget nem akarnak vállalni a spanyolokkal. Egy gibraltári polgár kijelentette, "senki sem annyira angol, mint mi vagyunk".

Az ünnepségen határozottan kimondták, hogy Gibraltár nem az, amit "Spanyolország magának követelhet és Nagy-Britannia kiárusíthat". A brit kormány ugyanis évek óta próbál megoldást találni a problémára. Hosszú tárgyalásokat folytattak Spanyolországgal, és 2002-ben sikerült megegyezésre jutni egy brit-spanyol megosztott fennhatóság megszervezéséről szóló tervről. A gibraltáriak azonban népszavazást írtak ki, amelyen a lakosság 99 százaléka nemet mondott a hatalom megosztására. Gibraltár gyarmati státusa miatt azonban a népszavazás eredménye Nagy-Britanniára nézve nem kötelező érvényű. Még mielőtt a gibraltári kormány által kiírt szavazás megkezdődött, mind a spanyol, mind a brit kormány jelezte, hogy érvénytelennek tartják a voksolást. Mindazonáltal nyilvánvalóvá vált, hogy a polgárok mennyire szilárdan kitartanak álláspontjuk mellett.

Akkoriban Gibraltár majdnem minden lakosa az utcákon tüntetett a britek mellett, és "hitszegőnek", "Júdásnak" bélyegezték a referendumot tető alá hozó külügyi államtitkárt. Egész oldalas hirdetések jelentek meg angol napilapokban, melyekben a gibraltáriak Anglia lakosságának támogatását kérték.

Azután 2003 májusában George W. Bush kinyilvánította, hogy az USA is a spanyoloknak adná a terület feletti fennhatóság egy részét. A gibraltári helyzetet Washington azért próbálta meg így rendezni, mert ezzel akarta honorálni azt a támogatást, amelyet Madridtól kapott az iraki válság idején.

A gibraltári lakosság továbbra is ellenszegült mindenféle változtatási kísérletnek, amely kivonná a félszigetet teljes brit fennhatóság alól. A brit kormány ezek után kikötötte, hogy semmi olyan határozatot nem hoz, amely ellenkezne a gibraltáriak akaratával.

Néhányan az élőláncból

Gibraltár történelmét végigkíséri a spanyol és a brit nagyhatalmak a "Szikláért" folytatott harca. Korábban a terület stratégiai fontosságú volt, mivel az Atlanti-óceán felől a Földközi-tenger bejáratát képező szoros ellenőrzése minden nagyhatalom számára lényeges volt. A britek 1704-ben foglalták el, a spanyol örökösödési háború alatt. A terület hivatalosan is angol gyarmat lett 1830-ban. Spanyolország több sikertelen kísérletet tett Gibraltár visszafoglalására, amely összesen tizenöt hatalmas spanyol ostromot vészelt át háromszáz év alatt.

Később Spanyolország embargóval próbálkozott, lezárta a határokat, 1969-ben pedig minden kapcsolatot megszakított vele. Gibraltár közben önálló törvényhozásra és alkotmányra tett szert. Az önrendelkezés csak a külügyekre nem vonatkozik, amit továbbra is a britek visznek.

Gibraltár az Európai Unió területén van, mégsem része annak: külügyeit ugyanis Nagy-Britannia irányítja, és ki van zárva a vámunióból és a közös uniós agrárpolitikából is. Nemrégiben azonban a gibraltáriak részt vehettek az európai parlamenti választásokon a britek délnyugati választókerületének részeként.