Afganisztán: első szavazás a káosz közepén

Kilenc hónapja 1200 ember tanította szavazni az afgánokat. A képregényes oktatóanyagokat Kanadában nyomtatták, a szavazóurnákat Dániából hozták, a biztonságra amerikai, német és sok más nemzet katonái figyelnek. Afganisztánban először tartanak választásokat, szombaton az ország elnökéről döntenek. Azt senki sem tudja, hogy a győztes kik fölött gyakorolhatja majd hatalmát.

Infrastruktúra szinte egyáltalán nincs

A világ egyik legkaotikusabb országába szervezett szombatra elnökválasztást az ENSZ. A rutinos demokrácia-építők azt nyilatkozták, hogy ilyen nehéz helyzetben még sohasem voltak: sem a dzsungelből lesből támadó vörös khmerek és a sokszázezer taposóakna veszélyeztette Kambodzsában, sem a kivéreztetett és éhség sújtotta Kelet-Timorban, állította a választást előkészítő egyik amerikai tisztviselő a BBC-nek. Afganisztánban szinte teljes a munkanélküliség, a városokat évtizedek óta tartó permanens háborúk szinte a földig rombolták, a központi kormányzat hatalma alig terjed túl a fővároson, klánok, nagycsaládok, hadurak és vallási vezetők fegyveresei tartják rettegésben egymást. Két lehetőség van pénzszerzésre: a fegyveres szolgálat és a máktermesztés. A kormány közben a fegyvereseket leszerelné az ópiumtermelést pedig betiltotta. A helyzetet annyira veszélyesnek ítélték meg a választási tisztaságra szakosodott nyugati szervezetek, hogy nem mertek ellenőröket küldeni. A kampány alatt majdnem minden jelentősebb jelöltjét legalább egyszer megpróbálták megölni, vagy legalább helyetteseiket megfenyegetni. A választói névjegyzék összeállítása 12 ember életébe került.

Amióta a tálib kormányt az amerikai hadsereg és az északi lázadók megdöntötték, először tartanak választást Afganisztánban. Sőt, soha nem tartottak még elnökválasztást Afganisztánban. Az ország mostani vezetőjét a nyugati hatalmak 2001. decemberében Bonnban választották ki: Hamid Karzai elnöki hatalmát a következő évben megerősítette a Loja Dzsirga nevű helyi tekintélyekből álló tanács. Idén januárban ugyanez a testület elfogadta az ország alkotmányát, mely erős elnöki rendszert ír elő. Ennek értelmében az elnök az ország hadseregének első számú vezetője és ő nevezi ki a kormány tagjait, így egyszerre állam- és kormányfő.

A szombati választás előtt kilenc hónapon keresztül készítették a választási névjegyzéket. Ez különösen nehéz volt egy olyan országban, ahol alig létezik központi intézményrendszer, rengeteg a menekült, alig vannak utak és sokan analfabéták. A választóknak maguknak kellett jelentkezniük voksolásra a helyi irodákban. Az ENSZ rendkívül elégedett azzal, hogy 10,5 millió ember, a lakosság valamivel kevesebb mint a fele, regisztráltatta magát. Különösen jó eredmény a nyugati szervezők szerint, hogy a regisztráltak 41 százaléka nő. A nők ugyanis szinte teljes jogfosztottságban élnek Afganisztánban, nem ritka, hogy a rendőrség egyenesen buzdítja a férfi családtagokat a gyanúsan viselkedő nők meggyilkolására.

Rengeteg afganisztáni él menekülttáborokban. Hazatérésüket folyamatosan napirenden tartja az ENSZ, ezért ők is szavazhatnak most. Pakisztánban 650 ezer, Iránban pedig 600 ezer választót regisztráltak.

A választók a regisztrációkor egy kis igazolványt kaptak, azzal mehetnek szavazni. A regisztrációkor kis képregényeket mutattak nekik, ami bemutatja, hogy hogyan kell szavazni. Az országot egyébként is ellepték a mosolyogva voksoló nőket ábrázoló rajzolt képek az utóbbi hónapokban. A szavazók ujját tintába mártják a voksolás napján, nehogy valaki többször és több helyen is voksolhasson. A tinta lemoshatatlan, de öt nap alatt magától lekopik.

A tinta miatt különösen félnek néhányan a szavazástól. A még mindig létező tálib fegyveres ellenzék ugyanis a választások bojkottjára szólított fel és életveszélyesen megfenyegette a szavazókat. A tintás kezűeket esetleg megölhetik, aggodalmaskodnak az ország keleti és délkeleti részén élők, ahol a legerősebb a tálibok bázisa. Ugyanígy attól is félnek az emberek, hogy szavazóhelyiségeket fognak felrobbantani. A szervezők komoly problémája, hogy nem találtak elég embert a szavazóhelyiségekbe, akik magabiztosan tudnak írni-olvasni és hajlandók egész nap felügyelni a szavazás menetét. Mivel számítógépek nélkül kell majd összeszámolni a voksokat, eredmény legkorábban két-három hét múlva várható.

A szavazólapokon a nyugaton megszokottnál több információ szerepel a jelöltekről: a név mellett ott van a jelölt színes fotója és az általa kiválasztott valamilyen embléma is.

A választást tovább bonyolítja, hogy Afganisztán rendkívül megosztott ország. Nem csak a helyi hadurak miatt nincs hatékony központi intézményrendszer, hanem vallásilag és etnikailag is erősen tagolt területről van szó. Így minden népnek megvan a maga jelöltje ezen a választáson is, a programoknál a származás sokkal többet számít.