Salam Pax beszámolói különlegesek, az iraki háború kitörése óta. A bagdadi építészhallgató 2002 nyarán kezdett angol nyelven blogot (interneten közölt naplót) írni. Kezdetben gúnyolódott az iraki vezetésen, és aggódott a készülődő háború miatt. A háború előtt vette fel a Salam Pax (választott neve a "béke" szó arab és latin nyelven) nevet, és ekkor lett világhírű. Ezrek olvasták napról napra beszámolóit a bagdadi életről, aggódtak érte és családjáért, és nevettek sokszor gúnyos bejegyzésein. Salam Pax érzékletesen leírta például, hogy milyen érzés volt, amikor látta a tévében, hogy felszálltak a B 52-esek, és elkezdte számolni, hogy mennyi idő múlva érnek Bagdad fölé, ledobni a bombákat. Salam Pax utálta a Huszein-rezsimet, de kritikus a megszállókkal szemben is. Bejegyzéseit a világ sok újságja is közölte, az [origo] is összefoglalta híreit. Naplóját Baghdad blog - Let's get bomb címmel könyv formájában is kiadták.
Jó angolsága és szókimondása miatt sokan nem hitték el, hogy tényleg az, akinek mondja magát. A háború közepén hetekre eltűnt, mint kiderült, azért, mert szünetelt az internetszolgáltatás Bagdadban. Később azonban a BBC megtalálta és bemutatta őt, majd a blogja is újra beindult. 2003 novemberében kapott egy kamerát a brit hírügynökségtől, és most rövidfilmeket készít Irakról. Egyszemélyes híradóját bemutatták egy kanadai nemzetközi filmfesztiválon is, néhány nappal ezelőtt.
"Az emberek három dolgot vártak az amerikaiaktól: demokráciát, szexet és whiskyt. Egyiket sem hoztak magukkal" - így kezdődik Salam Pax egyik magánhíradója. A sokszor ugráló képeken Salam Pax az iraki hétköznapokat mutatja be, amelyről így ír: "Nagyon szomorú, hogy amikor vezeted az autódat és elmegy melletted egy tank, nem érzel semmit. Ja, megint egy tank, semmi különös. Nagyon rossz, amikor ez már teljesen normális."
Salam Pax filmjei tematikusak. A legutóbbi arról szólt, hogy milyen a művészeti élet Bagdadban. "Bagdadban nehéz közlekedni, mert vagy megmotoznak, vagy felrobbantanak az utcasarkon" - kezdi a film kommentárját, miközben amerikai ellenőrző pontoknál átvizsgált irakiakat és bombatámadás utáni romokat mutat. Majd elmegy egy tradicionális zenét játszó együttes előadására, ahol a nézőket egyenként a falhoz állítva motozzák meg az előadás előtt. Bemutatja egy szimfonikus zenekar háború utáni első próbáját. Meglátogat egy szobrászt, aki saját házában állította ki legújabb munkáit: kerámiafigurák zsákokkal a fejükön térdelnek.
"Nagy divat lett Bagdadban a tetoválás, a fiatalok szüleiket kiborítva hatalmas pénzt költenek egy-egy ábrára" - mondja Salam Pax, és egy neonokkal megvilágított műhelyt mutat, ahol a tetováló nyelvével tisztogatja a tűt két vendég dekorálása között. Salman kommentárja szerint az amerikai katonák hozták be a tetoválás divatját Irakba, és a fiatalok lelkesen készíttetnek maguknak ijesztő ábrákat.
Az amerikai razziákról Salam Pax édesanyjával készített interjút. Az éppen ebédet készítő asszonyra hirtelen rátörték a házat, és mindent átkutattak. Az otthon lévőknek a fal mellett feltartott kézzel kellett végigállniuk a házkutatást, amelyről nem mondták meg, hogy miért csinálják és meddig tart. Miután elmentek, akkor derült ki, hogy a közelben felrobbantottak egy rendőrségi irodát. Aznap összesen négy merénylet történt a városban, több tucat iraki halálát okozva. Az amerikaiak a tettesek és bombák után kutattak a környék lakásaiban.
Az iraki polgárháborút utcai riportokkal mutatta be. Ezekból kiderül, hogy Allávit, az ideiglenes miniszterelnököt legfeljebb mint a legkisebb rosszat tisztelik a lojális irakiak, viszont a síita felkelők vezérét, asz-Szadrt, félistenként imádják hívei. Salam Pax körbejárta a régen Szaddám-, ma Szadr-városnak nevezett bagdadi szegénynegyedet, ahol senkinek sincs munkája, viszont mindenkinek van fegyvere. Bejutott asz-Szadr székhelyére, Nedzsefbe, ahol rálőttek ugyan autójára, de találkozhatott magával Szadrral is. Az elkeseredett felkelőkről és családjukról készült riport közben tréfás rajzokkal magyarázza a filmen Salam Pax, hogy ki kicsoda és mit akar Irakban.
Különleges felvételeket készített Salam Pax Kerbalában, az asúra ünnepen. A síiták legnagyobb ünnepét a szent városban harminc éve nem lehetett megtartani, a katarzis helyett azonban a híradókba csak a rengeteg halálos áldozatot követelő utolsó napi robbantások képei kerültek be. Salam Pax maga is síita, és édesanyjával és unokatestvérével vett részt az ünnepségen. "A legtöbben csak nagyszüleiktől hallottak arról, hogy milyenek voltak a régi ünnepek. Kerbalába most kétmillió zarándok érkezett, hogy végre szabadon ünnepelhessenek" - kezdődik a beszámoló, ami a bombatámadás brutális képei helyett a meghatott ünneplőket, a nagy utcai főzéseket, a magukat véresre verő buzgó híveket mutatja. "Annyian jöttek Irakból, Iránból és még Pakisztánból is, hogy egy ócska szállodai szobáért 200 dollárt kell fizetni. Normális esetben csak 30 dollár az ár" - mondja a filmen Salam Pax a részleteket a legfontosabb síita imám mártírhalálának ünnepén. "A világ a robbanásokra fog csak emlékezni, de a zarándokok többségének egy csodálatos, megható ünnep volt ez." - mondja a film végén Salam Pax.
Mi változott Irakban? - kérdezgeti rendszeresen az embereket. A szabadság és a düh kettősségét összevágott nyilatkozatokkal érzékelteti a híradós blogger. Öt helyett most százötven napilap van Irakban, a szólásszabadság sokakat lelkesít. Lehet tüntetni, és a többségben lévő síiták is szabadon gyakorolhatják vallásukat. A szabadosság odáig terjedt, hogy Salam Pax még azt is rögzíteni tudta, hogy alkoholt vett ramadán (böjti hónap) idején. Közben egy nő ezt mondja: "Semmi sem változott. Szaddám idején is, és most is rendőrök állnak mindenütt." Mások szerint még rosszabb is a helyzet: "Akkor legalább nem robbantgattak az utcán minden nap."
Szaddám Huszein tavaly decemberi elfogása után is kiment kamerájával az utcára Salam Pax, és megörökítette azokat a graffitiket, amelyekkel telefújták Bagdadot Szaddám Huszein hívei. Elment egy iskolába, ahol tizenhárom éves fiúk spontán tüntetést szerveztek a volt diktátor kiszabadításáért. Lefilmezte a Szaddám elfogásán örvendezőket is, és azt, hogy a bukott vezér képeit hogyan mázolták le azok, akik nem éreznek nosztalgiát a háború előtti Irak iránt.
Salam Pax szerint a választások minél gyorsabb kiírása segíthetne Irakon, és az, ha az amerikaiak megmondanák, hogy mikor vonják ki csapataikat. Ugyanakkor szerinte a polgárháború még szörnyűbb lenne, ha a nyugati katonák azonnal távoznának. Blogját mostanában kicsit ritkábban frissíti, viszont újabban megjelenteti olvasói hozzászólásait, akik a világ összes kontinenséről az ő életén keresztül figyelik Irak sorsát. Salam Pax ideje nagy részét filmjei megvágásával tölti. A hét és tizenöt perc közti hosszúságú filmjeit egyenként több mint négyórányi nyersanyagból állítja össze. A feliratozást úgy oldja meg, hogy filctollal teleírt papírlapokat tart a kamera elé. Minden rész úgy kezdődik, hogy a blogger kinyitja a laptopját, és mindig a szerkezet tetejének lecsukásával fejezi be a híradót.
Magyari Péter