A szerbek nem szavaztak Koszovóban

Koszovóban szombaton másodszor tartottak választásokat azóta, hogy az ország az ENSZ gyámsága alá került. Az esélyes albán pártok mind azt akarják, hogy a volt jugoszláviai tartomány jövőre kikiáltsa függetlenségét. A szerbek teljesen bojkottálták a szavazást.

Koszovóba 1800 fős katonai erősítést küldtek a nyugat-európai országok, a szombati választások biztosítására. Ezzel húszezerre növekedett a Koszovóban állomásozó nemzetközi haderő létszáma, melyben magyarok is vannak. Aki szombaton győzni tud, az részt vehet a terület jövőjét meghatározó tárgyalásokon. Az ENSZ terve szerint jövő nyárra ki kellene találni, hogy mi legyen Koszovóval, az 1999 óta nemzetközi ellenőrzés alatt lévő területtel, amely hivatalosan még Szerbia-Montenegró része, gyakorlatilag azonban nincs már politikai kapcsolata a volt Jugoszláviával.

Koszovó a volt Jugoszláviában sokáig autonóm területnek számított, de Milosevic 1989-es hatalomra jutásával különleges státusát megszüntették. Ez volt Jugoszlávia legszegényebb vidéke. Túlnyomó többségében albánok lakták, viszont a szerb történelem egyik legfontosabb területe, melyhez minden jelentős szerbiai politikai erő ragaszkodik. A kilencvenes években az albánok és a szerb karhatalom között folyamatosak voltak az összetűzések. A boszniai háború lezárása után törtek ki komoly harcok a térségben.

A szerb hadsereg albánok százezreit üldözte el, miközben a Koszovó függetlenségéért küzdő Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) a szerb falvakat támadta. Az USA vezetésével a NATO 1999-ben légicsapásokkal kényszeríttette a jugoszláv hadsereget a visszavonulásra. Az albán menekültek visszatértek, de sok helyen elüldözték a szerb lakosságot. Most is 120 000 koszovói szerb él menekültként Szerbia-Montenegróban, és mindössze 80 000-en maradtak kis enklávékban a közel kétmillió albán között.

Az ENSZ azóta nemzetközi haderővel tartja fent a rendet, miközben a közigazgatás egyre több feladatát engedték át a választott helyi vezetőknek. A béke törékenységét jelzi, hogy márciusban szerb-ellenes pogromok söpörtek végig Koszovón, 19 ember halálát okozva. Az ország elnöke Ibrahim Rugova, a kilencvenes évek legbefolyásosabb albán ellenzékije, de a legnagyobb hatalma az ENSZ helyi megbízottjának van, aki jelenleg Soren Jessen-Petersen svéd diplomata.

Rugova szavaz

A mostani választásokon is Rugova pártja, a Koszovói Demokratikus Szövetség a legnagyobb esélyes. Rugova a békés, passzív ellenállás híve volt a milosevici időkben, hosszú ideig tartották házi őrizetben, a háború alatt pedig Olaszországba kényszerült száműzetésbe. Egyértelműen Koszovó függetlenségét akarja elérni, de lehetőség szerint békés, tárgyalásos úton. Legfontosabb ellenfele a Hasim Thaqi vezette Koszovói Demokrata Párt, amely a hivatalosan feloszlatott UCK nevű gerillahadsereg politikai szárnya. Thaqi azt ígérte választóinak, hogy ha nyer, akkor népszavazást fog kiírni Koszovó státusáról, és ezt szinte biztos, hogy a függetlenség-pártiak nyernék meg.

Sokáig kétséges volt, hogy a szerbek vajon szavaznak-e szombaton. Három évvel ezelőtt többségük bojkottálta az első választásokat, mert úgy tartották, hogy részvételükkel legitimálják a tartomány függetlenségét. Most az ENSZ és a NATO vezetői is kérték őket, hogy szavazzanak. A szerb ortodox egyház és Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök azonban bojkottra szólított fel, Borisz Tadic szerb elnök viszont azt üzente honfitársainak, hogy szavazzanak. Az otthonaikból öt éve elűzött szerbek szavazhatnak mostani lakóhelyükön is, sok választókörzetet állítottak fel ezért Koszovó területén kívül is. Úgy tűnik azonban, hogy hiába. A szerbek egyáltalán nem hajlandók szavazni. Kosovska Mitrovica északi negyedében, ahol a legtöbb szerb él Koszovóban, reggel héttől délelőtt tizenegyig összesen négy ember szavazott. A teljes bojkott azt jelzi, hogy a szerbek egyáltalán nem ismerik el az ENSZ által megtervezett koszovói intézményrendszert.

Képviseletük mindenképpen lesz a szerbeknek, akkor is, ha senki sem szavaz közülük, mert az ENSZ által kitalált rendszer szerint a 120 fős koszovói parlamentben 10 hely autmatikusan a szerb kisebbségnek jár. A többi kisebbségbnek (bosnyákok, romák, törökök) szintén jár összesen tíz hely, a maradék száz mandátumról pedig pártlistás választás dönt.

Koszovóban továbbra is kaotikus az élet, a munkanélküliség 50 százalék feletti, az ország elsősorban nemzetközi segélyekből él. Abban mindenki egyetért, hogy addig nem lesz esélye a fejlődésnek, amíg nem derül ki, hogy mi lesz az ország státusa: függetlenedik vagy marad a kapcsolat Szerbiával. A helyiek elsöprő többsége egyértelműen csak a függetlenséget hajlandó elfogadni, ettől azonban mindenki más ódzkodik. A szerb vezetés elképzelhető, hogy katonai erőt alkalmazna a függetlenség kimondása esetén, és az ENSZ és a NATO is fél a független Koszovótól. Nem szeretnék, ha a koszovóiaik példáján felbuzdulva a szeparatizmus megerősödne szerte a világon. Ráadásul attól is tartanak, hogy a független Koszovó esetleg egyesülne a vele határos Albániával, és akkor Macedónia albánok lakta területei is megpróbálnának elszakadni. Egy ennyire megerősödött Albániát azonban egyetlen balkáni ország sem akar, és félő, hogy újabb háborúkhoz vezetne a határok módosítása. Viszont örökre nem lehet fenntartani a nemzetközi gyámkodást sem. Elvben 2005 nyár közepéig el kellene dőlnie, hogy mi legyen Koszovó sorsa, de az álláspontok az elmúlt öt év alatt semmit sem közeledtek egymáshoz.