Jókedvű piknikezéssel búcsúztatták hívei a pápát

Hatalmas tumultussal kezdődött, de jó hangulatban fejeződött be II. János Pál pápa pénteki temetése Rómában. A világ minden tájáról - még Szamoáról is - érkeztek katolikus hívők, hogy elbúcsúztassák a pápát, aki egyesek szerint ürességet hagyott maga után, mások szerint viszont szép emlékeket. Sokan érezték úgy, hogy köszönettel tartoznak a pápának, és hálájukat közös imával és egy nagy közös piknikezéssel fejezték ki.

"Nem is olyan jó üzlet. Az autók, a taxik, a buszok nem járhatnak, az üzletek zárva vannak. Lehet, hogy a hoteltulajdonosoknak jó, de másnak nem" - fejtegette II. János Pál halálának és temetésének anyagi vonzatát egy fiatal taxisofőr, akivel pénteken hajnalban, az utolsó pillanatban Rómába érkeztünk, hogy megnézzük, miként búcsúztatják el a pápát hívei. Nem lehetett elég korán elindulni a Vatikánba. Hiába voltunk már öt után nem sokkal a Szent Péter térhez vivő, nem túl zsúfolt metrón - jó pár pápás kitűző és lengyel zászló már itt is feltűnt -, az állomásnál már hatalmas tömeg fogadta a leszállókat. Nem is ácsorgókból volt sok, a látvány inkább valamilyen többnapos könnyűzenei eseményre emlékeztetett: a környék utcáiban mindenfelé gyékények, pokrócok, hálózsákok, azokon pedig emberek hevertek.

"Megérte az utazást és az utcán alvást is" - mondta az [origo]-nak egy francia házaspár férfi tagja, aki az egyik utcasarkon cövekelt le kempingszékével, és hátradőlve nézte a kivetítőn, hogy mi zajlik a Szent Péter bazilikánál. Pólóján II. János Pál, alatta "Köszönjük" felirat. Bár szerinte nem volt igazán jól megszervezve az esemény, azért felemelőnek nevezte, hogy Rómában lehet a pápa temetésén.

Itt még úgy tűnt, hogy a nagy tömeg ellenére a Vatikánt övező utcákban a túlzsúfoltság ellenére is lehet mozogni, három háztömbbel arrébb azonban megállt a tömeg. Se előre, se hátra, a pápa temetésére igyekvők pedig úgy préselődtek egymáshoz, hogy moccanni sem lehetett, a Szent Péter tér irányába tett minden lépésért komoly könyökharcot kellett vívni. Cserkészek kiabáltak elveszett társaiknak, lengyel zarándokok kezdtek közös éneklésbe - egyikük szerint II. János Pál kedvenc nótáját énekelték -, és a több ezer összepréselődött ember megtapsolt egy nénit, aki reggel hétkor bátortalanul lenézett erkélyéről.

Előrejutni csak azok tudtak, akik mellett bíborosok vagy egyenruhás emberek nyomták át magukat a tömegen. Védett útvonalat ugyanis nekik sem biztosítottak végig a szervezők, így ki kellett verekedni maguknak egy szűk ösvényt. Ilyenkor mögéjük állva lehetett csalni a távolságot, de a bejutás még mindig reménytelennek tűnt. Mint kiderült, a sort rendőrök próbálták feltartani, hogy mindenkit egyenként ellenőrízhessenek, nem visz-e magával veszélyes tárgyat a térre. Csak addig voltak ilyen aprólékosak, amíg 1,5-2 óra nyomorgás után a tömeg meg nem elégelte az ácsorgást, és be nem nyomta őket a térre. Ezután már minden simán ment.

Fotó: EPA

A tér 9 óra után nem sokkal szinte teljesen megtelt, és hamar kiderült, hogy a többség nem gyászolni jött: pokrócokon, összecsukható székeken ücsörgött mindenki, és előkerültek a reggelis zacskók, az előre gyártott, folpackba csomagolt szendvicsek, a szardínia és a löncshús. A bejáratnál mindenkinek ingyen osztottak ásványvizet, úgyhogy senki nem maradt szomjas. A tömegben papok járkáltak, és meggyóntatták, aki kérte. Néhány cserkész pedig előkapta a gitárt, és énekelni kezdett.

A temetés pontos kezdését 10-kor hálás taps köszöntötte. A legkülönbözőbb nemzetek képviseltették magukat a téren. A legtöbb olasz és lengyel zászlóból volt, de akadt nem egy spanyol, mexikói, brazil, nigériai és amerikai is, sőt, feltűnt egy koreai, egy szamoai, de még egy pakisztáni lobogó is.

Eleinte II. János Pál nevének minden említését hosszú taps és üdvrivalgás fogadta. Akadt egy-két pityergő is a sorok között. Ahogy haladt az idő, úgy fáradtak az emberek. Egy óra múlva már egyre többen ültek le, amikor csak lehetőségük adódott rá. Néhány apáca arcát a kezébe temetve elszenderedett. De az összegyűlt emberek a látszatt ellenére még így is követték a szertertást: késedelem nélkül áltak vagy térdeltek fel, vetettek keresztet, mormolták, hogy ámen, vagy épp jelentkeztek a ceremónia végén, hogy kérnek a Krisztus testét jelképező ostyából.

A végén pedig ismét nagy üdvrivalgás köszöntötte és búcsúztatta végleg II. János Pált. Sokan a szertartás után is a téren maradtak. Egy lengyel zarándok ürességre és magányosságra panaszkodott, két olasz lány viszont azt mondta: szép volt a ceremónia és jó lesz emlékezni a pápára, mert karizmatikus volt és megvolt az a képessége, hogy összehozzon a világ különböző országaiból érkező embereket. Valószínűleg nekik volt igazuk, a többség ugyanis inkább volt jókedvű, mint szomorú. Mindenki fotóztatta magát zászlókkal vagy a Szent Péter bazilikával a háttérben, és újra előkerültek a piknik kellékei is.

Sáling Gergő - Róma