Egyre több vietnami veterán keresi otthagyott gyerekét

A hétvégén volt 30 éve, hogy kivonult az USA Vietnamból. A háború borzalmas emléke mellett ugyanakkor sok mást is hagytak maguk mögött az ázsiai országban az amerikaiak - például törvénytelen gyermekek tízezreit. Sok idősödő veterán lelkiismerete az utóbbi években ébredt fel, és most sorra keresik egykori szerelmeiket, akiket tőlük származó magzatokkal a szívük alatt hagytak hátra annak idején.

A hétvégén ünnepelte Vietnam Saigon elestének 30 éves évfordulóját. 1975-ben ezen a napon kapitulált az amerikaiak támogatását élvező dél-vietnami rezsim a kommunista északiakkal szemben. Az akkori ellenségeskedés ma már megváltozott. A két állam közötti viszony az utóbbi években sokat javult.

Nguyen Thi Hien - egy középkorú vietnami asszony - mostanában kapta ezt a levelet:

"Emlékszem az utolsó éjszakára, amit együtt töltöttünk. Rátettem a kezemet a hasadra, és éreztem, hogy mozgott és rugdalózott a fiunk. Nem írtam neked, pedig meg kellett volna tennem. Fiatal voltam és éretlen 1968-ban, és sajnálom, hogy nem voltam ott, hogy törődjek mindkettőtökkel."

A levél írója egy jóképű amerikai katona, aki - sok társához hasonlóan - vietnami szolgálata alatt teherbe ejtette csinos helyi szeretőjét. A 19 éves Bill hét nappal azelőtt utazott haza, hogy megszületett volna közös gyermekük. A történet azonban nem egyedi, sőt túlzottan is jellemző az időszakra - írja a brit Guardian. Az amerikai csapatok 10 éves ott-tartózkodása alatt becslések szerint 50 ezer gyermeknek adtak életet az amerikai bakák vietnami szeretői. Jóllehet a gyerekek felének utóbb elintézték, hogy bevándorolhassanak az USA-ba, így is tízezrek maradtak apa nélkül.

Sorsuk főként 1975. április 30-a után vált nehézzé, amikor az USA kivonult, sorsára hagyva a hozzá hű dél-vietnami katonákat és a gyerekeket, akik közül sokakat inkább az utcán hagyott édesanyjuk a kommunista csapatok megtorlásától való félelmükben. Az "amerázsiaiaknak" nevezett kicsiket hívták "porgyerekeknek" is, mivel kénytelenek voltak az utcákon élni.

Nehéz sorsuk - aluliskolázottságuk, drogfüggésnek való kiszolgáltatottságuk - azonban egyre több egykori könnyelmű amerikai katona lelkiismeretét ébreszti fel, akik mind növekvő számban keresik fel cserbenhagyott szeretőiket, hogy tegyenek valamit értük és gyerekeikért - írja a Guardian. Dolgukat nagyban megkönnyítették a két állam viszonyában az utóbbi időben beállt pozitív változások, az internet, illetve a DNS-en alapuló apasági tesztek elterjedése.

Az Amerasian Child Find Network - állítása szerint - eddig 300 amerikai apát hozott össze vietnami gyerekével 2001-es megalakítása óta. A szervezet alapítója, maga is vietnami veterán, tíz évig kereste egykori kedvesét, és még mindig nyomoz gyermeke után.

Sok vietnami lány, akik takarítóként vagy prostituáltként dolgoztak az amerikai bázisokon, 1975-ben minden olyan papírt vagy fényképet elégettek, ami bizonyíthatta volna, hogy kapcsolatban álltak az amerikaiakkal. Többüknek ugyanakkor egyszerre több katonával is kapcsolatuk volt, ami megint csak megnehezíti az azonosítást. Sok amerikait azonban ez sem riaszt el. Vannak, akik annak ellenére is megpróbálják megtalálni egykori kedvesüket, hogy még ők sem emlékeznek a nevére.

Van, akinek sikerül megtalálnia amerikai apját, mint például annak a lánynak, akinek börtönben adott életet drogterjesztés miatt elítélt édesanyja, miután teherbe esett apjától, amikor az a katonai rendőrök elől menekült. Phan Anh Nhung apja ugyanis ellopott és eladott egy katonai dzsipet, hogy legyen pénze kokainra és ópiumra. Hazaküldték, mielőtt lánya megszületett volna. Néhány éve, egy barátja segítségével azonban rátalált a lány, és most havi pár száz dollárt kap tőle, sőt a jövőben várhatóan meg is látogatja.

Mások nem ilyen szerencsések, például Dothi Thu Qiyen, akit még csecsemőkorában elhagyott édesanyja, és azóta sem tudja, kik is a szülei.

Vietnam-szerte a legismertebb egy énekesnő, Phuong Thao sorsa. Ő egy nappal az előtt fogant, hogy apját hazaküldték volna Amerikába, 1967-ben. 28 éves volt, amikor először láthatta apját, aki még csak nem is tudott létezéséről. "Amikor először találkoztam sírtam, mint egy kisgyerek, pont úgy nézett ki, mint én" - mondta.