Jang Hsziju magas rangú külügyi tisztségviselőnek, az észak-koreai nukleáris dosszié felelősének a szavai a lap szerint Peking növekvő elégedetlenségét tükrözik az amerikai kormánnyal, amit az is jelez, hogy kínai hivatalos személyek nem szoktak nyilatkozni az ügyről a sajtónak. Az illetékes jelezte, hogy a Fehér Ház, miközben Kína segítségét sürgeti a phenjani nukleáris program felszámolásához, sértegeti Észak-Koreát, és ezzel ürügyet ad vezetőink arra, hogy távol maradjanak a tárgyalóasztaltól.
Igaz, még nincs kézzelfogható eredmény, de az erőfeszítések sikertelenségének az alapvető oka az amerikai fél együttműködési készségének a hiányában rejlik - mondta a kínai tisztségviselő a lapnak. Megemlítette, hogy George Bush amerikai elnök szétrombolta a tárgyalásokhoz szükséges légkört, s hiábavalóvá tette a kínai erőfeszítéseket azzal, hogy április végén zsarnoknak nevezte Kim Dzsong Il észak-koreai vezetőt.
A pekingi kormány befolyását latba vetve a nukleáris válság békés megoldásában igyekszik közvetíteni és megpróbálja felújítani a csaknem egy éve elakadt hatoldalú tárgyalásokat, amelyen Kína, az Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán, Oroszország és Észak-Korea vesz részt.
A kínai illetékes megerősítette, amit diplomaták már hónapok óta suttognak: Bush elnök és Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter és mások támadásai Kim Dzsong Il személye ellen akadályokat görgetett a tárgyalásos rendezés útjába.
A külügyi tisztségviselő elmondta, hogy Kína nagyon világosan Észak-Korea értésére adta, hogy egy esetleges kísérleti atomrobbantásnak vagy nukleáris képességei bármiféle más fitogtatásának súlyos következményei lennének. "Phenjanban ezzel nagyon is tisztában vannak. Nem hiszem, hogy azt a következtetést kellene levonnunk, hogy lesz nukleáris kísérleti robbantás" - mondta a lapnak.
A tisztségviselő furcsállta Washington nemrég előadott és kínai részről elutasított kérését, hogy Peking fejtsen ki erőteles nyomást Észak-Koreára, egyebek között a kőolajszállítások beszüntetésével. Hangsúlyozta, hogy ez helytelen taktika lenne, és történelemben nem sok példa van sikeres szankciókra.