Kína-ellenes párt nyert a tajvani nemzetgyűlési választáson

Csen Suj-pien tajvani elnöknek a Kínától való függetlenséget hirdető pártja nyerte el a legtöbb mandátumot a szombaton megrendezett nemzetgyűlési választáson, amelynek tétje az alkotmány módosítása; a tajvani alkotmányreform - a népszavazás bevezetése - bizonyosan aggodalmat kelt a "rebellis" sziget elszakadási törekvéseitől tartó kínai vezetésben.

A szombati választáson a tajvaniak az alkotmánymódosítások megvitatását és megszavazását végző 300 fős nemzetgyűlés tagjaira voksoltak. A testület Tajvan korábbi duális parlamenti rendszerének maradványa, amelyben a nemzetgyűlés feladata volt az államfő megválasztása és az alkotmánymódosítás, míg a törvényhozási "jüan", a parlament hatásköre a törvénykezés.

A nemzetgyűlést korábban hatévente hívták életre, ám az elmúlt évek politikai reformjai igencsak lefaragták jogkörét: 1996 óta közvetlen elnökválasztás van Tajvanon, így a testület hatásköre most már csak az alkotmányozásra korlátozódik. Erre is most utolsó alkalommal, mivel az alkotmánymódosítások körében a nemzetgyűlés önmaga eltörléséről is dönt, átadva az alkotmányozási feladatokat a törvényhozásnak, illetve a tajvani népnek a népszavazás intézményének meghonosításával.

A nemzetgyűlés elé terjesztendő alkotmánymódosítások között szerepel továbbá a törvényhozás reformja: az eddig 225 fős parlament 113 főre történő csökkentése, a képviselők mandátumának meghosszabbítása az eddigi háromról négy évre és a választási rendszer reformja. A nemzetgyűlés önmaga feloszlatásával átadja az államfő és az alelnök felmentésére vonatkozó hatáskörét a legfelső bírói hatalomnak.

Az alkotmányozási folyamat módosítása, a népszavazás intézményének bevezetése a leginkább aggodalmat kiváltó ok Kína számára. Peking mindig is Kína elidegeníthetetlen részének tekintette Tajvant, amely 1949-ben a jelenleg ellenzékbe szorult Kuomintang vezetésével szakadt el az anyaországtól. A pekingi vezetés attól tart, hogy a Kínától való függetlenséget hirdető kormányzó Demokratikus Haladó Párt (DPP) az új rendszerben keresztülviszi fő célkitűzését, és egy majdani népszavazáson szentesíti Tajvan elszakadását az anyaországtól. A DPP ugyanis következetes abban, hogy csakis Tajvan 23 millió lakosának van joga megválasztani az ország jövőjét és kapcsolatrendszerét Kínával.

A nemzetgyűlési választáson ezért a DPP a "Tajvan kontra Kína" jelszót tűzte zászlajára. Kampánystratégiái ezt úgy magyarázták: a DPP győzelme azt jelentené, hogy a közvélemény többsége meg akarja védeni Tajvan de facto szuverenitását; a Kuomintang győzelme viszont azt, hogy a szavazók a nacionalista párt "egy Kína" politikájában bíznak.

A Kuomintang második helye minden bizonnyal csalódás a párt vezetője, Lien Csan számára, akit a kínai vezetés a minap történelminek minősített látogatáson látott vendégül, leginkább azzal a céllal, hogy meggyengítse a DPP szavazótáborát. Lien az első Kuomintang-vezető, aki a kínai kommunisták és nacionalisták két polgárháborújának 1949-ben történt befejeződése, a vesztes nacionalisták Tajvanra menekülése óta Kínába látogatott. Az április végi látogatás idején Tajvanon eluralkodott "Kína-láz" azonban úgy tűnik nem bizonyult nyerő lapnak.

Az alkotmánymódosítások megszavazását szinte bizonyosra veszik megfigyelők, mivel mind a kormánypárt, mind legnagyobb ellenzéke, a Kínához való közeledést, sőt egy majdani egyesülést pártoló Kuomintang egyaránt támogatja a reformokat. Pekinget megnyugtathatja azonban az a tény, hogy a majdani alkotmánymódosításokhoz, így a függetlenséget kinyilvánítóhoz is a törvényhozás háromnegyedének támogatására lesz szükség, amelyet egy 50 százalék plusz egy szavazatú népszavazásnak kell megerősítenie.

A törvényhozásban Csen Suj-pien elnök pártja ugyanis jelenleg kisebbségben kormányoz, és a legutóbbi közvéleménykutatások is azt mutatják, hogy Tajvan lakosságának csak 10 százaléka támogatja egyértelműen a függetlenség kikiáltását.