Köztiszteletben állók mennek terroristának

A társadalomba jól beilleszkedett, lehetőség szerint családos, huszonéves muzulmánokat igyekeznek beszervezi terroristaszervezetek öngyilkos merénylőnek Nyugat-Európában. A titkosszolgálatokat így nem lepte meg, hogy a közel-keleti társaikkal ellentétben a londoni robbantók nem a reménytelen leszakadtak, hanem a köztiszteletben álló polgárok közül kerültek ki. A terror olyan háború, ahol nincs különbség civil és katona között.

A július 7-i, ötvenöt halálos áldozatot követelő londoni terrortámadások négy öngyilkos merénylője egyaránt brit állampolgár volt, hárman közülük már Nagy-Britanniában születtek, családjaik ránézésre sikeresen beilleszkedtek a brit társadalomba, nem jártak a radikális mecsetekbe, nem voltak tagjai harcos szervezeteknek. Ezen a titkosszolgálatok nem is lepődtek meg. A legfrissebb kutatások szerint ugyanis éppen az ilyen, átlagos, minden gyanú felett álló embereket próbálják beszervezni a terrorszervezetek Nyugat-Európában.

A négy londoni öngyilkos merénylő közül hárman Pakisztánban jártak az elmúlt években. Az ott működő kiképzőtáborokban titkosszolgálati becslések szerint csak Nagy-Britanniából háromezer embert képeztek már ki. Az izraeli ICT nevű terrorizmust kutató intézet több interjút is készített ilyen táborokat megjárt emberekkel. Ezek alapján a kiképzőközpontok egyáltalán nem zárt és nem a fizikai harcra felkészítő intézmények.

Az egyik visszaemlékezés szerint a táborok inkább a nyugati iskolai kollégiumokra hasonlítanak. Városokban működnek, a képzésben részt vevők nincsenek bezárva, és az elméleti képzés a legfontosabb része az ott eltöltött néhány hónapnak. A nyugati sajtóban kiképzőtáboroknak nevezett intézmények tehát inkább iskolák, ahol szélsőséges formában magyarázzák a Koránt, és vallási tételekből vezetik le, hogy a terrorizmus istennek tetsző cselekedet. A kiképzésen elsősorban ideológiát sulykolnak a résztvevőkbe: azt kell megtanulniuk, hogy ne legyenek erkölcsi fenntartásaik a civilek meggyilkolásakor és nyugodtan vállalják a halált.

Az ilyen iskolákban tanított érvek szerepelnek Abu Baszir a mai iszlám terrorizmus egyik fő ideológusa által közölt, a londoni merényleteket ünneplő írásban. Abu Baszir szaúdi származású egyházi személy, és a 2001-es amerikai terrortámadások üdvözlésével hívta fel magára a nyugati világ figyelmét. Mostani írásában részletesen érvel a merényletek mellett. Az érvelés kiindulópontja, hogy háború folyik a keresztény és a muzulmán világ között. E háborúban a civilek elleni támadás éppolyan harci cselekmény, mint az USA vagy Nagy-Britannia iraki inváziója. Nagy-Britannia egész területe ellenséges vidék, mert jelentős katonai erővel részt vesz az iraki megszállásban.

Abu Baszir megfogalmazása szerint a britek rosszabbak, mint a Mózest üldöző fáraó volt, mert míg az egyiptomiak legalább saját földjükön tartották rabságban ellenségüket, addig az angolszászok saját hazájukban támadják meg a muszlimokat. A brit civilekre mért bosszú nem igazságtalan Abu Baszir szerint, mert az iszlám jogban nincs különbség a fegyveres és fegyvertelen ellenség között. Ráadásul a britek szavazták meg azt a kormányt, amely a háborút indította, így közvetlen felelősségük is van a járókelőknek.

Az egyik feltételezett londoni robbantó

Továbbá szerinte minden 15 évesnél idősebb brit potenciális katona lehet, bármikor besorozhatják őket, így megölésük tekinthető önvédelemnek is. Érvelése szerint az Irak elleni légitámadásoknak is sok civil áldozata volt, így a szemet szemért elv szerint is jogosak voltak a metróban elkövetett robbantások. A kollektív bűnösség elve a terrorizmus egyik alapvető gondolata.

A terrorral ugyanakkor nem katonai, hanem politikai célokat akarnak elérni az elkövetők. Abu Baszir is annak örült kiadványában, hogy most London retteg. Spanyolországban már tavaly bebizonyították, hogy sikerülhet megváltoztatni a szavazók álláspontját, a madridi merényletek után megválasztott új kormány kivonta csapatait Irakból.

Ehhez hasonló érveket és Korán-magyarázatokat tanulnak a pakisztáni kiképzésekben részt vevő nyugaton élők. Az iskolákat még a tálibok elődjei hozták létre a nyolcvanas években, hogy az Afganisztánban folyó, szovjetek elleni harc önkénteseit képezzék itt. Kifejezetten olyan tanítványokat keresnek Nyugat-Európából, akik hazatérve sem lesznek feltűnőek, így a családos, lehetőség szerint már kint született, állampolgársággal rendelkező, biztonságos anyagi körülmények között élő férfiakra csapnak le.

Arra tanítják őket, hogy hazatérve ne változtassanak életmódjukon, ne járjanak radikalizmusukról ismert imaházakba, mert azokat úgyis megfigyelik, ne hirdessék saját családjukban sem az eszméiket. A brit Királyi Külügyi Intézet több terrorizmust kutató munkatársa szerint szinte lehetetlen kiszűrni előre a lehetséges merénylőket, mert felbujtóik éppen hétköznapiságukat használják ki.

Az izraeli ICT kutatói szerint az európai merénylők így teljesen más csoportot alkotnak, mint a közel-keleti öngyilkos terroristák. A közel-keletiek inkább alacsonyabb iskolai végzettségűek, többségükben egyedülállók és szegények, akik elkeseredettségükben és misztikus felbuzdulásból vállalják egyszerre a gyilkolást és a halált.

Magyari Péter