Gyanúsan jó eredmények egy új Csernobil-tanulmányban

Egy tudományos jelentés szerint a közel húsz éve történt csernobili katasztrófa egészségügyi utóhatásai nem olyan súlyosak, mint azt korábban állították. A tanulmány szerint eddig összesen alig hatvan ember halt meg közvetlenül a katasztrófa miatt, és 3940-en halhatnak bele a sugárzás miatt szerzett betegségeikbe. A Greenpeace szerint a jelentés felháborító, és elbagatellizálja a katasztrófát. Nem hivatalos becslések szerint csak 1990-ig 25 ezer ember vesztette életét Csernobil miatt.

Összesen alig hatvan ember vesztette életét a közel húsz évvel ezelőtti csernobili katasztrófa közvetlen következtében - állítja egy frissen kiadott tanulmány, amely a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és hét másik nemzetközi szervezet több mint száz szakemberének közreműködésével készült. A Csernobil öröksége: egészségügyi, környezeti és szociális-gazdasági hatások című tudományos jelentés szerint az említett 60 emberen kívül további 3940-en halhatnak bele azokba a betegségeibe, amelyeket a reaktor 1986-os felrobbanása után kiszabadult radioaktív sugárzás miatt szereztek.

Nem hivatalos becslések szerint ugyanakkor csak 1986 és 1990 között 25 ezer ember - katona és polgári személy - vesztette életét, akiket a baleset után a helyszínre vezényeltek különböző mentési munkálatok elvégzésére, köztük a reaktor fölé emelt betonszarkofág felépítésére. A baleset idején pedig tízezrek idő előtti halálát jósolták.

A Greenpeace környezetvédelmi szervezet szerint a jelentés felháborító, mivel elbagatellizálja a katasztrófát, és a tanulmányon átszűrődik, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) készítette - mondta az [origo]-nak Csáky Roland, a Greenpeace magyarországi szervezetének munkatársa. Csáky szerint világos, hogy szennyesmosási kampányt folytat a NAÜ, amely az atomenergiát javasolja a klímaváltozás megakadályozásának eszközeként.

Részben osztja a Greenpeace véleményét egy norvég környezetvédő szervezet is. A Bellona nevű csoport - amelynek szakterülete Oroszország atommentesítése - szerint a jelentés csak a valóság töredékét tükrözi, és a tanulmányban közzétett adatok közt nem szerepelnek a "takarítók" vagy "kárfelszámolók", akiket a reaktroban tomboló tűz eloltására vezényeltek oda. Ezeket a személyeket maximális sugárszennyezés érte nagyon rövid idő alatt, és később szétszóródtak a volt Szovjetunió területén - közölte Nils Broehmer, a Bellona atomfizikusa.

A tanulmányt készítő tudósok egy háromrészes, 600 oldalas jelentésben számolnak be a katasztrófáról, annak máig ható egészségügyi és gazdasági következményeiről Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban.

"Ez egy nagyon súlyos baleset volt, nagyon komoly egészségügyi következményekkel, különösen azokra a dolgozókra nézve, akiket a balesetet követő napokban igen magas sugárázási dózis ért, és azokra a további ezrekre, akik pajzsmirigyrákban szenvednek" - közölte Burton Bennett, a tanulmányt bemutató Csernobil Fórum elnöke. "Az egészet tekintve ugyanakkor nem találtunk jelentős negatív egészségügyi hatásra utaló jeleket a térség lakosainak körében, sem pedig jelentősebb sugárszennyeződést" - tette hozzá.

A baleset napján több mint ezer ott dolgozót ért erős, a következő egy évben pedig körülbelül 200 ezer mentő- és segélymunkást jelentősebb sugárzás. Közülük 2200-an halhatnak meg idő előtt - áll a tanulmányban. A radioaktív részecskék által másodlagosan szennyezett térség becslések szerint 5 millió lakóját ugyanakkor minimális egészségügyi hatás érte.

A jelentés készítői nem találtak bizonyítékot arra, hogy a térségben a baleset miatt visszaesett volna az emberek termékenysége, sem arra, hogy emelkedett volna a testi rendellenességgel született gyermekek száma. Az eredeti előrejelzésekkel szemben nem emelkedett - a sugárszennyezéssel általában összekapcsolt - leukémiás megbetegedések száma sem, kivéve az erőmű dolgozói körében, és ott is csak kis mértékben.

A térségben tapasztalt egyetlen konkrét egészségügyi hatás a viszonylag nagy számban előforduló pajzsmirigyrák. Ezt a betegséget főleg azok a gyerekek és fiatalok kapták meg, akik sugárszennyezett takarmányt fogyasztó tehenek tejéből ittak. A betegség azonban jól kezelhető, ezért a 2000 betegből eddig csupán kilencen vesztették életüket.

A tanulmányban ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy nagy az esélye a reaktorblokk köré épített betonszarkofág összeomlásának. A legnagyobb gond, amely a katasztrófára vezethető vissza, a térség lakóinak rossz lelki állapota a szakemberek szerint. Sokan továbbra is egy alig felfogható tragédia áldozatának tekintik magukat, és továbbra is annyira félnek, hogy nem képesek újrakezdeni életüket.

"Az embereken bénító fatalizmus uralkodott el, mert azt gondolják, hogy sokkal nagyobb veszélyben vannak, mint valójában, és emiatt megnövekedett az alkohol- és drogfogyasztás, a védekezés nélküli szex, és a munkanélküliség" - mondta Dr. Fred A. Mettler, a katasztrófa egészségügyi hatásait vizsgáló kutatócsoport vezetője.

A jelentés készítői elismerik, hogy körülbelül 100-200 ezer ember életére komoly hatással volt a katasztrófa. Ez azonban éles ellentétben áll azzal, hogy jelenleg 7 millió ember részesül valamiféle kárpótlásban, a havi segélyektől az egyetemi felvételin adott előnyön át az éves terápiás vakációig.

A gazdasági hatásokkal kapcsolatban megállapították, hogy a térség lakóinak biztosított nagyszabású kárpótlási programok "a terület újjáépülésének egyik jelentős akadályozó tényezőjévé" váltak, mivel az emberek függővé lettek ezektől, és a segélyek a térség anyagi forrásainak jelentős részét felszívják. Ukrajnában például 1991-ben még 200 embert nyilvánítottak örökre munkaképtelennek a baleset következtében, ez a szám 1997-re 64 500-ra, 2001-re pedig 91 219-re nőt, jóllehet a sugárszennyezés hatásai idővel mérséklődnek. Ukrajna és Fehéroroszország egyaránt éves költségvetésének 5 százalékát költi a csernobili áldozatokra.

A szakemberek szerint a katasztrófa hatásait leginkább a szegény, ma is komolyan szennyezett területeken élő falusaik, a pajzsmirigyrákban szenvedők és azok érzik, akiket kitelepítettek, de nem tudták újrakezdeni életüket. Számukra alapvető anyagi segítséget kell biztosítani, de azokat a milliókat, akiket ugyancsak áldozatnak tekintenek, elsősorban önállóságra kell bátorítani azzal, hogy tudatosítják bennük: mennyire minimális kockázattal néznek szembe.