Jehanurov közgazdász végzettségű, mérsékelt és pragmatikus politikus hírében áll, ugyanakkor Juscsenko bizalmasának is számít. A Timosenko-kormány leváltása óta megbízott miniszterelnökként ő irányította a kormányzati munkát.
A keddi voksolást, amelyen Jehanurov mindössze 223 szavazatot kapott, megfigyelők Juscsenko vereségeként értékelték. A csütörtöki parlamenti ülésen az államfő is részt vett, és a voksok összeszámlálása után szívélyesen gratulált az új miniszterelnöknek. A sikerhez szükség volt a tavalyi elnökválasztáson Juscsenkóval szemben alulmaradt jelölt, Viktor Janukovics pártja képviselőinek szavazatára is. Utóbbiak ötven vokssal járultak hozzá a 226 szavazatnyi küszöb túllépéséhez.
Juscsenkónak úgy sikerült megszereznie Janukovics híveinek támogatását, hogy szabályos megállapodást írt alá a Janukovics vezette Régiók Pártjával. Megígérte, hogy teljesíti a Régiók Pártjának azt a követelését, amely szerint nagymértékben korlátozni kell az államfői hatalmat, és az elnök jogköreinek nagy részét át kell ruházni a parlamentre. Másfelől megígérte egy másik ellenzéki követelés teljesítését is. Ígérete szerint a helyi állami szervek befolyása növekedni fog a központi államhatalom rovására. A megígért reform jegyében a helyi önkormányzati testületek képviselői is mentelmi jogot kapnak, csakúgy, mint az országos parlament tagjai.
Janukovics ádáz ellenfele volt Juscsenkónak a múlt év végi elnökválasztási küzdelemben, amelynek során az állítólagos választási csalások ellen tiltakozó tömegek tüntetéseinek hatására megismételték a szavazást. Az első szavazás után győztessé nyilvánított oroszbarát Janukovics a második szavazás során alulmaradt a Nyugat-barátként számon tartott Juscsenkóval szemben.
Az államfőnek most azért volt szüksége a Janukovics pártjához tartozó képviselők szavazatára, mert Timosenko menesztése miatt sokan szembefordultak vele azok közül, akik szövetségesei voltak a "narancsszínű" forradalomban. (A tömegtüntetések részvevői által hordozott narancsszínű zászlókról és az általuk viselt narancsszínű sálakról "narancsszínű forradalomként" emlegették az elnökválasztási harcot, illetve az abban bekövetkezett fordulatot.)