Nyugati önfényezés döntheti el Koszovó sorsát

A nemzetközi felügyeletből kiábrándult koszovói albánok és a helyi szerbek is értetlenül állnak a terület függetlenségéről a múlt héten megkezdett tárgyalások előtt. Úgy látják: természetes, hogy hat évvel egy öldöklő háború után semmi esély a normális párbeszédre, a megegyezést pedig csak a nyugati hatalmak sürgetik, amelyek nagy lelkesedéssel szálltak be a balkáni helyzet rendezésébe, de a térség igazi problémáját, az etnikai konfliktusokat nem sikerült megoldaniuk. Ezen pedig Koszovó függetlensége sem segít.

"Koszovó függetlensége álom. Teljesen elképzelhetetlen" - nyilatkozta a BBC Newsnak Vuk Draskovic szerb külügyminiszter 2004. áprilisi beiktatása után, és hiába tekintenek sokan reménykedve a Koszovó jogállásáról múlt kedden tárgyalásokat kezdő egykori finn miniszterelnökre, Marti Ahtisaarira, igazából senki nem tudja, mi várható a tartományban. Ezzel az ENSZ megbízásából tárgyaló Ahtisaari is tisztában van, ezért rögtön megérkezése után lehűtötte a kedélyeket: nem valószínű, hogy 3-4 hónapon belül eredményt lehet elérni - mondta.

A megegyezés lehetőségét mindenesetre Ahtisaari nem vetette el teljesen, állítólag ugyanis már a jövő év elején tárgyalóasztalhoz lehet majd ültetni a szerb és az albán felet. Az egyetlen kérdés egyelőre, hogy miről fognak beszélni.

Az albán küldöttség - melynek tagjaival Ahtisaari elsőként találkozott - ugyanis kapásból a teljes függetlenséget követelő tervezetet adott át a finn békéltetőnek. A szerb külügy szerint bármi elképzelhető, még az is, hogy Belgrád kompromisszumokat tesz. Mindenről hajlandóak tágyalni, a függetlenséget kivéve - tett egyértelművé Draskovic, hogy a szerb álláspont nem sokat változott másfél év alatt.

Az albánok szerint a szerb külpolitika ugyanolyan most is, mint mindig. Mindössze annyi történt, hogy a nyugat által elítélt etnikai alapú érvelésről területi alapúra váltottak. Draskovics ugyanis kijelentette, hogy Belgrád nem vágyik hatalomra Koszovó lakossága felett, ami az albán kommentárok értelmezése szerint azt jelenti, a szerbeknek csak a terület kell, az albánoktól borsódzik a hátuk.

A belgrádi álláspont alapja - ahogy azt Milo Djukanovic montenegrói miniszterelnök megfogalmazta - a szerb birodalom homályos képébe való irracionális kapaszkodás, ami nehezíti a megállapodást. Nem segíti a megegyezést az sem, hogy az albánok többségének is elege van már az 1999 óta nyakukon ülő ENSZ-felügyeletből. Kiábrándultak a hivatalnokokból, és sokan már abban sem biztosak, hogy valóban a teljes önállóság akarnak-e.