Önigazolás vezérli a regényíró diktátorokat

Van a diktátorok közül, akit a valóság előli menekülés, van, akit szerett népe tanításának igénye, van pedig, akit nemzetközi frusztrációk késztetnek arra, hogy tollat ragadjon. Olvassa el az [origo] rendhagyó könyvajánlóját, magukat szépíróként, költőként, történészként, szatíraíróként vagy épp népük nagy tanítójaként kipróbáló zsarnokok írásairól!

A hatalmukat rendre vitatott körülmények között megszerző és megtartó, országukat annak érdekeire hivatkozva gátlástalanul kihasználó, szomszédaikra és a világra egyaránt fenyegetést hozó államfők gyakran fordulnak a művészetekhez - többnyire az íráshoz. Ennek számos oka lehet, a legprózaibb, hatalmuk legalizálásnak alátámasztása és politikai filozófiájuk - gyakran vitatható tetteik igazolása céljából - történő kinyilatkoztatása. Van, akit személyes becsvágya - emberi nagyságának hangsúlyozása - vezérel, amikor diktátor létére szépirodalmi művet ír, van, akit pedig dicsőségének fitogtatása vezérel, amikor monumentális emlékművet tervez. Olyan is, van, aki hagymázas, romantikus képzelgésekbe menekül a valóság elől.

Az [origo] igyekezett összegyűjteni a közelmúlt és a jelen diktátorai közül azokat, akik nem csak népirtásban vagy a demokratikus jogok és országuk lakosainak elnyomásában, de valamilyen művészeti ágban is igyekeztek maradandót - vagy legalábbis valamit - alkotni. Az összeállításból kiderül, vannak olyanok, akik programadó politikai könyveket, vannak, akik szépirodalmi jellegű műveket és vannak, akik ezek kombinációját vetették papírra. Közös ezekben az írójuk által vezetett rendszerre, a képviselt ideológiára vonatkozó, pozitív kicsengésű tanulság.

Diktátor, író és szobrász

A kis csúsztatással, művészi érzékkel megáldott, mai diktátorok közül első helyen Szaddám Huszein áll, aki négy regényével már-már bestselleríró kategóriába helyezhető, de a regényíráson kívül emlékművet is tervezett. A 40 méter magas Győzelmi-ív két keresztezett kardot formáz, amelyeket két földből kinyúló kéz tart. A bronzból készült ökölhöz a mintát Szaddámról vették, a kardok pengéje az irak-iráni háborúban meghalt "mártírok" beolvasztott fegyvereiből készült, a karok tövétől 2500, golyó szabdalta iráni rohamsisak ömlik le a földig.

A volt iraki diktátor - aki az ellene folyó per nyomán újra és újra a híradások főszereplője - emellett legalább négy szépirodalmi jellegű művel lepte meg olvasóit. A Zabibah és a király (Zabibah val Malik) egy szerelmes regény, amelyben egy alattvalói körében közkedvelt király beleszeret egy férjezett asszonyba, akit január 17-én (az 1991-es, az iraki seregeket Kuvaitból kiűző, amerikai vezetésű, nemzetközi offenzíva kezdetének időpontja) megerőszakolnak. A regény szereplői, Zabibah az iraki népet, a király magát, Szaddámot, egy dekadens, arisztokrata, idegenek érdekeit szolgáló parlamenti képviselő (Nouri Csalabi) pedig Ahmed Csalabit, az USA sokáig kedvenc, ellenzéki személyiségét szimbolizálja.

Tévésorozat és kötelező olvasmány

"Van-e csodálatosabb és elbűvölőbb annál, mint hősnők, nagy tettek, sőt csodák Irakban!" - az így kezdődő könyv nincs szignálva, írója "szerénységből nem kívánta közzétenni nevét, mint Irak fiai, akik feláldozták életüket és legféltettebb kincseiket, de sose beszéltek nagy tetteikről". Az egykoron vele dolgozó újságírók elmondásából azonban kiderül, hogy valójában nem Szaddám írta a könyveket - így a Zabibah-ot sem -, hanem csupán karosszékében üldögélve elevenített fel különböző történeteket, amelyeket segítői rögzítettek. A könyveket ezek alapján profik, általában külön erre felkért újságírók írták. A Zabibah írásában közreműködő Számi al-Anizit - özvegye szerint - a könyv elkészülte után megölette.

A - 20 részes televíziós sorozattá is átdolgozott és kötelező iskolai olvasmánnyá tett - Zabibahon kívül, Szaddám nevéhez három regény köthető még, ezek közül az egyiket ugyan kinyomtatták, de - a háború miatt - már nem jelenhetett meg. Az Erődített várkastély, A férfi és a város, illetve az Eridj innen átkozott! - a Zabibah-hoz hasonlóan - egyaránt név nélkül jelent meg, csak annyi szerepel a borítókon, hogy "Írója írta". Szaddám neve alatt ezeken kívül több, Irakkal kapcsolatos, politikai témájú könyv is megjelent.

Az Erődített várkastély egy, az irak-iráni háborúban harcoló fiú és kurd menyasszonya házasságának, illetve egy örökölt várkastélynak a története, amelynek ereje "fiai egyetértésében rejlik". A fiú anyja nem engedi, hogy megosszák vagy eladják a kastélyt, amelynek csak azok lehetnek az urai, akik vérüket adták érte. A férfi és a város Szaddám fiatalkorának egy időszakát dolgozza fel, míg a meg nem jelent, de kinyomtatott Eridj innen átkozott! egyfajta Irak-történet, ahol a nagy katonai kudarcok (az irak-iráni háborút, illetve Kuvaitot jelképező csaták) mögött egyaránt egy hájas, kapzsi gonosz figura, a zsidókat jelképező Ezékiel áll, akit a végén, római szövetségeseivel együtt elüldöznek a tiszta szívű Szelim vezette muszlimok és felgyújtják a rómaiak fővárosának ikertornyait.

"A többség úgy vélte, megőrült"

Egykori munkatársai szerint Szaddám szinte az írás megszállottja lett hatalmának utolsó óráiban, Tarik Aziz egykori külügyminiszter szerint az említetteken kívül még két könyvön dolgozott.

Kritikusok szerint a médiában és a magukat festő nőkben lakozó, rossz szellemek elűzéséről is szóló Eridj innen átkozott!-ból kiderül, hogy Szaddám teljesen elvesztette realitásérzékét, egy a könyveken vele dolgozó újságíró szerint "Azt hitte isten, aki bármit megtehet és akár még könyvet is írhat". A megjelent könyveket egyaránt rossznak mondják a kritikusok és az olvasók is. A brit Telegraph egyik korábbi írásában egy bagdadi könyvárust idéz, aki szerint a Zabibah és a királyt csak azért vették meg az irakiak, hogy megtudják, mi jár Szaddám fejében. "A többség úgy vélte, megőrült" - mondta a bagdadi bazárban könyveket áruló Abdul al-Dzsabúri.