A lusta vízfej lenyomta a reformokat - az EU 2005-ben

A kudarcok éve volt 2005 az Európai Unió számára. Tavasszal csúfos előjelek után látványosan vérzett el a 2004-ben kínkeservesen kiszenvedett uniós alkotmány. Teljes volt a káosz a tagfelvételek körül is, amelyek közül az Uniót többször megdorgáló, harcias Törökországgal való csatlakozási tárgyalások megkezdése volt a legemlékezetesebb. De jutott év végére is a kellemetlenségekből, amikor a kiadások csökkentését tervező brit költségvetési javaslat csúfosan elbukott.

Az Európai Unióban egyértelműen a kellemetlenségek és a széthúzás éve volt az idei. Az év eleje szinte teljes csendben telt, csak a drogszabályozás liberalizálását és az európai állampolgárokat szigorú repülőtéri határellenőrzéseknek alávető Egyesült Államokkal szembeni fellépésről volt szó, de a bajokat már egy február legelején nyilvánosságra hozott felmérés előrejelezte. Az uniós polgárok harmada ugyanis azt mondta egy felmérést végző cégnek, hogy semmit nem tud az Unió 2004-ben kínkeservesen összehozott alkotmányáról, felük pedig úgy érezte, hogy ha tud is valamit, semmiképp nem eleget.

A bajokat látva az Európai Bizottság nem tétlenkedett, 8 millió eurót, azaz körülbelül 2 milliárd forintot különített el az uniós alkotmány népszerűsítésére. A pénzt kár volt elkölteni, a franciák ugyanis az előrejelzéseknek megfelelően május legvégén tömegesen mondtak nemet a Magyarországon az elsők között elfogadott uniós alapszerződésére. A nem szavazatok aránya több mint 54 százalék volt. A francia szavazást még a jó hangulat megteremtésére hivatott osztrák és német ratifikálás sem tudta befolyásolni.

A hidegzuhany azonban csak ezután jött. Három nappal később Hollandiában is lesöpörték az asztalról az alkotmányt, de mind közül a legkellemetlenebb talán a brit döntés volt, ahol a kormány visszavonta az újabb kudarccal kecsegtető és a francia, illetve holland nem miatt úgyis okafogyott vált szavazást az alkotmányról. A britek után a dánok, a lengyelek és a portugálok is halasztást jelentettek. A nehézkes, lassú, vízfejű EU működését ésszerűsítő alapszerződés ugyan nem elengedhetetlen a szövetség működéséhez, a történtek azonban mindenképp súlyos diplomáciai kudarcot jelentenek.

Sok vitát váltottak ki az Unión belül az új tagfelvételek is. A várhatóan 2007. január 1-jén csatlakozó Bulgária és Románia közül utóbbit többször meg kellett fenyegetni, hogy elhalasztják felvételét, ha nem teljesíti határidőre a megszabott feltételeket. Sőt, volt olyan uniós képviselő, aki az állítólagos romániai titkos CIA-börtönök ürügyén felvetette azt is, Romániát ki kell hagyni az Unióból.

Teljes hisztéria követte a horvát csatlakozási tárgyalások megkezdését is. Először ugyanis azzal vádolta Zágrábot az EU, hogy nem működik együtt a balkáni háborús bűnöket vizsgáló hágai törvényszékkel és akadályozza az év végén mégis kézre kerített Ante Gotovina elfogását, végül az Unió mégis belement a csatlakozási tárgyalások megkezdésébe és hirtelen már a horvát együttműködést is kielégítőnek találta.

A legnagyobb felhajtás azonban kétség kívül az [origo] olvasóinak többsége által is elutasított török csatlakozás ügyét kísérte. Még az uniós állampolgárok nagy része is azt mondta tavasszal: inkább az ukránok jöjjenek, mint a törökök, végül azonban nem volt visszaút, a törökök megindultak az EU-ba, október elején megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat. A legtöbb elemző szerint a török csatlakozást az uniós országok terrorizmustól való rettegése indokolja leginkább, az erőviszonyokat pedig jól jelzi, hogy az uniós figyelmeztetéseket és fenyegetéseket nem alázatos török sürgés-forgás kísérte, hanem leginkább harcias nyilatkozatok. Ankara gyakorlatilag folyamatosan feltételeket szabott, mikor pedig felmerült, hogy Törökország csak társult tagja lenne az Uniónak, Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök még azt is megengedte magának, hogy kijelentse: ha csak társult tagságot tud ajánlani az EU, akkor inkább nem is kívánnak csatlakozni.

Év végére is jutott kellemetlenségekből az EU-nak. Hiába próbálta ugyanis lefaragni a 2007-13 közötti uniós költségvetés nyáron elfogadott számait a brit elnökség, Tony Blair brit miniszterelnök diplomáciai körútjai kellemetlen elutasítással zárultak. Végül a december közepi uniós csúcson - ahol Macedónia hivatalosan is tagjelölti státust kapott - sikerült kiizzadni a megegyezést, amit mindenki sikerként ünnepelt, ám leginkább a költségcsökkentő brit javaslat kudarcát és az egyébként gazdasági szempontból nem túl meghatározó agráriumot támogatások millióival életben tartó EU sikerét jelentette.

Nem csak politikai értelemben volt azonban kellemetlen az év az Unió számára. Egy márciusi felmérésből ugyanis kdierült, hogy az EU-ban élő fiatalok nagy része eltunyult, fizikai állapotuk gyenge.

Sáling Gergő