Új félelmeket tanultunk - járványok 2005-ben

Az idei év a madárinfluenza lázában telt. Az Ázsiában pusztító, több emberi áldozatot is szedő kórt nyugalommal figyelő Európán nyárra elhatalmasodott a pánik és a galambok is a béke helyett már valami egész rosszat juttattak eszünkbe. Nem csak a határokat gyorsan átszelő madárinfluenzával gyűlt meg azonban az egészségügyi szervek baja. Az AIDS elleni küzdelemről kiderült, hogy teljes kudarc, visszatért a legpusztítóbb vírus, az ebola, sőt, megjelent annak egyik mutánsa, a szintén kíméletlen pusztításra képes Marburg-vírus.

Rosszul indult az új év, már január 2-án arról érkezett hír, hogy madárinflunzás lett egy vietnami lány. Persze amíg csak a távoli Ázsiában pusztított a járvány - Vietnamból folyamatosan érkezte a hírek év elején az újabb és újabb megbetegedésekről - addig Európa viszonylagos nyugalommal figyelte az eseményeket. A félelem azonban már a kezdetektől Európában lappangott, egy január végén nyilvánosságra hozott felmérésből ugyanis az derült ki, hogy a britek már jobban félnek a madarak millióinak kényszervágásához vezető titokzatos kórtól, mint a terrorizmustól.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) év végén kapta fel a fejét és arra figyelmeztetett, hogy a madárinfluenza világjárvánnya terebéjesedhet. A tavasz azonban csendesen telt, sőt, megjelent az első oltás, amely siekresen veheti fel a harcot a madárinfluenzával. Aztán minden egyszerre megváltozott és gyorsan megtanultuk, mit is jelent az a madárinfluenza, hogyan terjed, milyen fenyegetést jelent és árgus szemekkel figyeltük az elhullott galambokat.

Május végén Kínában, júliusban pedig Indonéziában és Kazahsztánban ütötte fel a fejét a kór, ami kezelhető állategészségügyi járványból a határokat gyorsan átszelő, megállíthatatlan fenyegetéssé nőtte ki magát. Az influenza augusztusban megjelent Oroszországban is, amire már az EU is kapcsolt, korlátozta az orosz baromfibehozatalt. A pánik gyorsan terjedt, Hollandia mellett Németországban és Csehországban is megtiltották a szárnyasok szabadban tartását. A kedélyeket pedig még tovább borzolta, hogy a WHO egyik képviselője 150 millió halottat látott maga előtt.

A betegség útvonala a Duna-delta és Törökország volt, majd gyorsan betette a lábát az EU-ba is. Nagy-Britanniában egy elhullott papagáj keltett pánikot. A román hírek mellett egyre szaporodtak az aggasztó jelek Magyarország más szomszédainál is, a végső csapást azonban az jelentette, amikor egy horvát természetvédelmi területen elhullott hattyúban az emberre is veszélyes vírustörzset találták meg, az állaton ugyanis magyar gyűrű volt.

Soha nem látott járványt ígértek a szakemberek, akik szerint a téli időszakban megerősödhet a betegség. A madárinfluenza azonban épp olyan gyorsan tűnt el, ahogy megjelent. Egyre kevesebb hír érkezik megbetegedésekről. Nyugodtak azonban továbbra sem lehetünk. Novemberben ugyanis új mutációk jelentek meg és a betegség felütötte fejét Afrikában is, ami a WHO szerint egy esetleges világjárvány kiindulópontja lehet az elégtelen közegészségügyi ellátás miatt.

Teljes kudarc az AIDS-stratégia

A madárinfluenza mellett az év másik slágerbetegsége a már jól ismert AIDS volt. Az adatok lesújtóak, a legtöbb ország semmit nem tud kezdeni a HIV-fertőzéssel, elenyészően kevés azoknak a száma, ahol sikeres volt az AIDS elleni küzdelem. Minden percben egy újabb gyerek hal bele az AIDS-be vagy annak valamilyen szövődményébe.

Visszatért jónéhány régi ismerős is. A malária állítólag 2,2 milliárd embert fenyeget, mert a problémát nem kezelik súlyának megfelelően. Kongóban újra felütötte a fejét az ebola, a világ egyik legpusztítóbb vírusa, a szomszédos Angolában pedig a szintén súlyos pusztításra képes Marburg-vírus jelent meg. Ezeknél kevésbé halálos, mégis komoly gondot okozott a spanyol szalmonella fertőzés, Indiában pedig agyvelőgyulladás-járvány végzett ezernél is több emberrel.

Bár a borúlátó előrejelzések ellenére egyik járvány sem szabadult el, az idei év megmutatta, hogy lesz tennivalójuk az egészségügyi szervezeteknek jövőre is. Nem csak azért mert újabb és újabb betegségek jelennek meg, hanem azért is, mert több esetben bebizonyosodott, hogy az eddig követett stratégia nem vezet eredményre. Az AIDS visszaszorítására indított programok kudarcát pedig még tovább növelte, hogy kiderült: az amerikai republikánus kormányzat gyakorlatilag ideológiai laborként használja az AIDS által leginkább érintett afrikai országokat és a megelőzés helyett a szűzies életmódban látja a betegség elleni küzdelem leghatékonyabb fegyverét.

Sáling Gergő