Bocsánatot kért Prága a meghurcolt magyarokért

Jirí Paroubek cseh miniszterelnök szerint a csehországi magyarokra is vonatkozik kormányának tavalyi nyilatkozata, amelyben megkövette a csehországi német antifasisztákat a II. világháború után őket ért jogsérelmekért. Jelezte ugyanakkor, hogy ez anyagi kárpótlást nem jelent, csupán erkölcsi elismerést. Az [origo] által megkérdezett történész, Ungváry Krisztián szerint Paroubek nyilatkozata után sem lehet lezártnak tekinteni az ügyet.

A cseh kormányfő ezt abban a levélben fejtette ki, amelyben válaszolt Kocsis László Attilának, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökének novemberben írt levelére. Kocsis mindkét levelet a MTI prágai irodájának rendelkezésére bocsátotta.

A csehországi nemzeti kisebbségek érdekeit védő Együttélés vezetője levelében üdvözölte a csehországi németek irányába tett gesztust. Egyúttal sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kormány nem követte meg a csehországi magyarokat és lengyeleket, akiket szintén jogsérelmek értek a II. világháború utáni években.

Paroubek szerint a kormány nyilatkozata minden olyan volt csehszlovák állampolgárra vonatkozik, akit 1945 után jogsérelem ért az úgynevezett ellenséges lakosság elleni fellépés és intézkedések keretében.

"A bocsánatkérés tehát nem csak a német nemzetiség tagjaira vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy az állampolgárok megcélzott csoportjába tartoznak a magyar és a lengyel nemzetiségű állampolgárok is" - írja Paroubek.

"Biztosíthatom önt, tisztelt elnök úr, hogy számomra semmiképpen sem közömbös azon több ezer állampolgár sorsa, akiket a II. világháború után jogsérelmek értek. Külön érinti ez az egykori csehszlovák állampolgárokat - a magyar nemzetiség tagjait is, akiket 1946-47-ben Dél-Szlovákiából erőszakkal telepítettek ki a cseh határvidékre kényszermunkára. A kormány kezdeményezése ugyanakkor nem irányul a jogsértéseket szenvedett személyek anyagi kárpótlására, hanem elsősorban erkölcsi elismerés" - fejtette ki a cseh miniszterelnök.

A történész szerint ez csak az első lépés

Ungváry Krisztián történész szerint a cseh miniszterelnök nyilatkozata az első, régóta várt lépés azon az úton, amely az 1945 után kitelepített, kényszermunkába küldött nyolcvanezer, egykori szlovákiai magyar erkölcsi rehabilitációján át az anyagi kárpótlásig vezet. "A cseh politikának ugyanakkor azokat is meg kell követnie, akik Szlovákiában maradtak, és az elszlovákosítási politikának az áldozataivá váltak, hiszen akkoriban ezeket a tetteket nem a csehek vagy a szlovákok, hanem Csehszlovákia követte el." - mondta az [origo]-nak a történész, aki mindenképp értékelte azt a gesztust, hogy Prága az ügyet nem tekinti többet kizárólag Szlovákia belügyének.

A történész szerint a cseh politikának azoktól a magyar nemzetiségűektől is bocsánatot kellene kérni, akik nem voltak antifasiszták, hanem a történelem elszenvedőiként semleges nézeteket képviseltek. "A jogfosztott szlovákiai magyarokat - akár a cseh földre kényszermunkára küldött, akár a reszlovakizációnak kiszolgáltatott emberekről van szó - nem csak erkölcsileg, hanem anyagilag is kárpótolni kellene." - folytatta a történész, majd utalt arra, hogy a szlovákiai magyarok közül a nagyszámú visszatelepülés ellenére még ma is harmincezren Csehországban élnek.

Kollektív bűnösnek nyilvánították a magyarokat

Benes szobra Prágában

A II. világháború után az úgynevezett Benes-dekrétumok alapján a csehszlovákiai németeket és magyarokat gyakorlatilag kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, megfosztották állampolgárságuktól, s elkobozták vagyonukat. Mintegy hárommillió szudétanémetet kitelepítettek az országból. A magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 augusztusában azonban nem hagyta jóvá. A szlovákiai magyarság felszámolását ezután az akkori csehszlovák rendszer a magyarok csehországi kényszermunkára való elhurcolásával, csehszlovák-magyar lakosságcserével, valamint az úgynevezett reszlovakizációval próbálta elérni.

A háború utáni években mintegy 80 ezer szlovákiai magyart vittek el kényszermunkára Csehországba. A magyarok többsége később visszatelepült szülőföldjére, s az 1948-as kommunista hatalomátvétel után állampolgári jogait is visszakapta. Anyagi kárpótlásban azonban sohasem részesültek. A Csehszlovákiában maradt németeket, beleértve az antifasisztákat is, a háború után munkatáborokba kényszerítették, s más jogsértések is érték őket.

A cseh kormány 2005 augusztusi nyilatkozatában nyilvánosan megkövette a csehországi németeket a jogsértésekért. A dokumentumból nem derült ki egyértelműen, hogy az vonatkozik-e a többi, szintén jogsérelmet szenvedett kisebbségre is. Az Együttélés elnöke ezért novemberben, a bársonyos forradalom évfordulója alkalmával levélben fordult a kormányfőhöz, csalódását fejezve ki, hogy a kormány gesztusa a magyarokra és a lengyelekre nem vonatkozik.

A cseh kormány gesztusát a II. világháború után jogsérelmeket szenvedett antifasiszták irányában egyértelműen támogatásukról biztosították a szociáldemokraták, a kommunisták és a kereszténydemokraták, míg a Polgári Demokratikus Párt, valamint Václav Klaus államfő élesen bírálták és elutasították.

[origo]/MTI