A zarándokok fehér ruhába öltözve fejüket és mellüket karddal ütlegelik, hogy kimutassák a fájdalmat, amit az imám érzett, aki egy csatában esett el Kerbela mellett. A Bagdadtól nyolcvan kilométernyire délre fekvő Kerbela közelében, 680-ban lezajlott ütközet döntő mozzanat volt az iszlám vallásának szunnita és síita ágra szakadásában.
Az omajjád dinasztiához tartozó szunnita Jazíd kalifa seregei bekerítették a síiták táborát a Kerbela melletti sivatagi terepen, majd muharram muszlim hónap tizedik napján megrohamozták és megtizedelték a maroknyi csapatot. Huszeint és a táborában maradt férfiakat lefejezték, a nőket rabszolgasorba vetették. Huszein fejét Damaszkuszba, az omajjád kalifátus székhelyére vitték.
A harc tétje a hatalom megszerzésén túl az is volt, hogy a későbbiekben Mohamed próféta mindenkori leszármazottai (imámok) legyenek a kalifák, a muzulmán közösség vezetői, avagy választás útján döntsenek a mindenkori kalifa személyéről. A síiták az előbbi mellett törtek lándzsát, felfogásuk szerint a választott kalifák bitorolták a törvényes imámok trónját.
A hatóságok ezúttal nyolcezernél több rendőrt és katonát vezényeltek ki az utcákra, hogy fenntartsák a rendet és szavatolják a biztonságot. Az elmúlt években számos véres cselekmény árnyékolta be a legnagyobb síita ünnepet. 2004 márciusában a Bagdadban és Kerbelában elkövetett merényletekben több mint 170 ember halt meg.