Olmert időrendje értelmében a felállítandó kormány, mielőtt végrehajtaná az egyoldalú ciszjordániai kivonulást és végleges határainak rögzítését, várakozási idővel kezdi, hogy megtudja, a palesztin oldalon most kormányalakításra készülő radikális Hamász hajlandó-e mérsékelni álláspontját a zsidó államot illetően. Az iszlám fundamentalista alapokon álló mozgalom ez idő szerint nem ismeri el Izraelt.
Ezt izraeli belső párbeszéd követi az ország határának megrajzolásáról, majd pedig "az Egyesült Államokkal és a nemzetközi közösségből másokkal" folytatandó megbeszélések következnek, hogy a határ terve külső támogatásra tegyen szert. Az Egyesült Államokban és másutt - vélte Olmert - kellő támogatottsága van annak az elgondolásnak, hogy Izrael egyedül cselekdjen, ha egyszer nincs palesztin tárgyalópartnere.
Olmert diplomáciai terve Netanjahu szerint "közelebb hozza a terrorizmust Izrael közepéhez". "Tel-Aviv körzete éppen olyan palesztin rakétatámadások célpontja lesz, mint amilyenné Szderót és Askelon máris váltak" - bírálta a Likud-vezér az ideiglenes kormányfőt, egyszersmind - a dél-izraeli településeket érő támadásokat emlegetve - a gázai kivonulást elhatározó és végrehajtó volt miniszterelnököt, Ariel Saront.
Amír Perec, a Munkapárt első embere - szintén a rádiónak nyilatkozva mint aki a kormányfői tisztre pályázik - éles támadást intézett elődje, Simon Peresz ellen, aki, miután a párt belső választása során veszített vele szemben, átállt a Likudból kivált Kadima soraiba, Olmert pártját erősíteni.
Peresz az új munkapárti vezető szerint most azoknak szolgál fügefalevélként, akik annak idején olyan uszító kampányban voltak részesek, amelyik 1995-ben Jichak Rabin akkori miniszterelnök meggyilkolásához vezetett. A most rivális, de valójában várható koalíciós partner Kadima számára is nyilvánvalóan sértő vád azután hangzott el, hogy a saját korábbi pártjabeli sorsa miatt megbántott Peresz kétségbe vonta utódja alkalmasságát a miniszterelnöki tisztségre.