"Meghatározni magunkat" - fogalmazta meg az izraeli választás kulcskérdését vasárnapi rádióbeszédében Ehud Olmert ügyvivő miniszterelnök, a Kadima párt vezetője. Ez a gondolat áll a január óta kómában fekvő, Ariel Saron miniszterelnök által alapított Kadima kampányának középpontjában. A párt elképzelései szerint ehhez semmi mást nem kell tennie Izraelnek, mint felszámolni a védhetetlen telepeket és helyettük új, összevont telepeket létrehozni, közelebb az izraeli központi területekhez.
A felmérések szerint a választók legalább 34 százaléka támogatja a Kadima politikáját, amivel Saron pártja lesz várhatóan a legerősebb erő a 120 fős Knesszetben. A dolog szépséghibája csak az, hogy Olmert, a párt húzóneve szerint is legalább 40 százalék kéne ahhoz, hogy a Kadima kényelmes koalícióban juthasson hatalomra és végigvihesse a tervezett stratégiai lépéseket. 40 százalék alatti eredménnyel ugyanarra a sorsra juthat, mint az előző négy kormánykoalíció, amelyek nem tudták kitölteni 4 éves parlamenti ciklusukat.
Olmert szerint a terv négy év alatt megvalósítható, a felmérésekből azonban jól látszik: az emberek nagy része vagy egész egyszerűen nem hisz a Kadima politikájának sikerében vagy rezignáltan fogadja az újabb és újabb terveket.
Olmert jelszava: Izraelt többségében zsidó államként kell megőrizni és el kell különíteni a palesztinoktól. A Kadima szerint ez akkor valósítható meg, ha az 1967-es határok mögé vonulnak vissza, a határt pedig önkényesen kell kijelölni, mivel minden egyezkedés csak húzza az időt. A terv kivitelezéséhez azonban még 65 ezer telepest kell kirakni otthonából, amit nem valószínű, hogy szó nélkül tűrnek majd. Ráadásul, ha a tervek megvalósulnak, akkor 400 ezer zsidó kerül izraeli határokon kívülre.
Az izraeliek 16 százaléka egyszerűen arrogánsnak tartja az Olmert által képviselt politikát, míg 30 százalékuk semmit nem tud kötni hozzá - derül ki egy pénteken nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási eredményből. Ha pedig valakinek mégis eszébe jut valami Olmertről, az a korrupció. Az izraeliek közel ötöde szerint ugyanis sem jeruzsálemi polgármesterként, sem ipari miniszerként nem kerülték el a korrupciógyanús ügyek, igaz, egyetlen elmarasztaló ítélet sem született vele szemben, a Kadima kampányának pedig épp a korrupció elleni harc a másik legfontosabb eleme.
A párt népszerűsége sokak szerint nem is politikájában, Olmert vagy a párt másik húzóarca, Cippi Livni külügyminiszter népszerűségében, hanem Ariel Saron kómában fekvő miniszterelnök tekintélyében keresendő. A Kadima népszerűségének azonban csak egyik oka Saron személye, a másik az alternatíva hiánya.
A formabontó
A BBC által megkérdezett izraeli politikai elemzők szerint a Kadima szövetségese a 19 százalékon álló Munkapárt lehet, amely elsősorban tavaly megválasztott elnöke, Amír Perec népszerűségének köszönhetően lehet a második legerősebb párt. Perect a szegények szónokának tartják, sokan mondják róla: úgy tűnik, őt tényleg érdeklik az emberek gondjai. A Munkapárt kampányának középpontjában ugyanis a szociális kérdések rendezése (nyugdíjemelés, a gyerekszegénység elleni küzdelem, az átlagkeresetek 1000 dollárra emelése) szerepel.
Ez meglehetősen különös taktika, abban az országban, ahol minden párt kampányának központi kérdése a biztonság. Perec azonban pártjának alapítóját, Gideon Ben Israelt idézve azt válaszolja kritikusainak, akik szerint elhanyagolja a kérdést: "a szegénységet megoldhatjuk holnap, a béke és a biztonság jóval több időt igényel". A választók a felmérések szerint őt tekintik a kampány egyetlen igazi színfoltjának, a formabontó politikusnak. Személye annyiban is különleges, hogy ő az első nem európai származású vezetője a munkapártnak (Perec Marokkóban született).
Perec népszerűségét azonban csorbítja, hogy sokan a nyugdíjasok emberének tartják, ígéretei leginkább nekik és a munkavállalóknak szólnak. Sokakat azonban nem az aggaszt, hogy mi lesz a nyugdíjasokkal, hanem a hogyan tovább. Az izraeli telepek egyik gyengesége - és felszámolásuk egyik oka - ugyanis az, hogy a szomszédos palesztin kolóniák szinte a fejükre nőnek, sokkal több a gyerek, fiatalabb a népesség, szemben a folyamatosan öregedő Izraellel.
Az autókereskedő
"Olyanm mint egy jó autókerekedő" - fogalmazott egy asszony Benjamin Netanjahu volt miniszterelnökről, a legerősebb konzervatív párt, a Likud vezetőjéről. A jelző azonban nem hízelgő egyáltalán, mondanivalója sokkal inkább az, hogy Netanjahu olyasmit próbál rásózni a választókra, amiről mindenki tudja, hogy fabatkát sem ér már, de azért néhányan (a felmérések szerint a választók 13-14 százaléka) még vevők rá.
A Likud ellenzi a kivonulást, Netanjahu szerint a telepek feladása nem növeli, hanem gyengíti Izrael biztonságát. Ezt az érvet évtizedek óta hajtogatja egyik-másik politikai párt, eredményre azonban egészen eddig semmi nem vezetett. A Likud politikájának sikerét megkérdőjelezi az is, hogy a palesztin választásokon a Hamász győzött, ami azt jelenti, hogy a bizonytalanul hullámzó határ túloldalán is az erő emberei állnak (a Hamász nem ismeri el Izraelt és nem hajlandó tárgyalni képviselőivel a rendezésről).
A választásokra az Izraelben megszokott szigorú biztonsági intézkedéseket léptették életbe: 22 ezer rendőr ügyel a biztonságra, az ellenőrzőpontoknál szigorították a vizsgálatokat. A választók többségének azonban csak ez jelzi, hogy választások vannak. A felmérések szerint ugyanis a többség kifejezetten unalmasnak találta a kampányt. A legnépszerűbb politikus pedig - aki könnyedén bezsebelné a szavazatok jelentős részét - még mindig a kómában fekvő Ariel Saron. "Ő az az ember, akiben bízni lehet" - mondják.
Sáling Gergő