Az államfő rövid sajtónyilatkozatában utalt arra, hogy a kormány segítséget ajánlott fel a legnépesebb és leggazdagabb brazil állam vezetésének, de az nem élt vele. Lula Da Silva azt is elmondta, hogy azoknak a jelentéseknek az alapján, amelyeket olvasott, az a benyomás alakult ki benne, hogy a rendőrök és a banditák között bizonyos értelemben egyfajta párbeszéd is kialakult.
Az elnök szerint az egyértelműen világos: a kormány minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a legfrissebb adatok szerint 153 ember életét kioltó erőszakos eseményeket letörje, de Claudio Lembo, az állam kormányzója udvariasan visszautasította a brazíliavárosi kormány segélyajánlatát.
Az összehangolt támadássorozatot, amelynek része volt az állam számos fegyintézetében a hét végén kitört lázadás is, a Primeiro Comando da Capital (a Főváros Első Kommandója, PCC) nevet viselő szervezet indította el.
A rendfenntartó erők tömeges mértékű mozgósítást rendeltek el az elvadult bűnözők megfékezésére. Az utcai összecsapásokban, illetve támadásokban 138-an - 41 rendőr, fegyőr, polgárőr, 4 civil és 93 bandatag - vesztették élet. A börtönzendülésekben pedig 15 rab halt meg.
A legfrissebb összesítések szerint a PCC tagjai 54 rendőrségi intézményt, 82 tömegközlekedési autóbuszt és 17 bankfiókot, illetve Bancomat pénzkiadó automatát támadtak meg. Ugyancsak támadást hajtottak végre egy metróállomás és egy buszgarázs ellen.
A PCC azután indította el támadássorozatát, hogy egy hete 765 foglyot - köztük a csoport börtönben lévő vezetőit - az állam középső részéből két szigorúan őrzött börtönbe szállítottak át, hogy elejét vegyék egy nagyszabású börtönlázadásnak. A PCC vezetőit éppen a készülő zendüléssel kapcsolatban hallgatták ki, amikor a támadások kezdetüket vették. Értesülések szerint a bűnözői csoport vezetői mobiltelefonjaik segítségével adtak utasítást a támadásokra.