Politikai káosz alakult ki Ukrajnában

Káosszá fajult kedden az elhúzódó kormányalakítás által előidézett ukrajnai politikai válság, miután a Nyugat-barát tábor a parlament feloszlatását kezdte követelni válaszul arra, hogy az oroszbarát koalíció hivatalosan bejelentette megalakulását, és Viktor Janukovicsot, a Régiók Pártjának fejét jelölte kormányfőnek. A Nyugat-barát tábor a parlament működésképtelenségét szeretné elérni, mivel ez új választásokat hozna magával.

Az ukrán törvényhozás terme a Nyugat-barát tábor parlament-feloszlatási követelése után valóságos csatatérré változott. A képviselők nagy csoportjai tolongtak, lökdösődtek, dulakodtak, verekedtek a szónoki emelvény körül: a Nyugat-barát erők (Viktor Juscsenko elnök Mi Ukrajnánk tömörülése és Julija Timosenko Tömbje) azért, hogy akadályozzák a törvényhozó testület munkáját, az oroszbarátok pedig azért, hogy távol tartsák a Nyugat-barát tábor képviselőit az emelvénytől. A Juscsenko-féle párt egyik képviselője orrtörést szenvedett a dulakodásban. A Mi Ukrajnánk és a Julija Timosenko Tömbje képviselői azzal is gondoskodtak a parlamenti munka lehetetlenné tételéről, hogy vijjogó szirénákat szereztek be, és vittek be magukkal az ülésterembe. Mivel a fülsiketítő zajt képtelenség volt túlharsogni az emelvényről, többször is meg kellett szakítani az ülést.

Megfigyelők szerint az lehet a célja a Nyugat-barát erők taktikájának, hogy a parlament működésképtelenségre hivatkozva az államfő feloszlathassa a testületet és kiírhassa az új választásokat. Az államfő egyik legközelebbi munkatársa, Petro Porosenko lényegében utalt is erre egy sajtónyilatkozatában, amikor azt mondta, hogy nem lát más kiutat ebből a káoszból, mint a parlament feloszlatását.

Oleg Ribacsuk, az elnöki titkárság vezetője arra a jogi fogódzóra is utalt, amelynek alapján az államfő megteheti ezt a lépést. Az Európai Unió nagyköveteit tájékoztatva a kialakult helyzetről és Juscsenko azzal kapcsolatos álláspontjáról, Ribacsuk közölte, hogy "az elnöknek súlyos kételyei vannak az új (oroszbarát) többségi koalíció törvényességét illetően". Mint mondta, Juscsenko szerint az új koalíció az alkotmány és a parlamenti ügyrendi szabályok megsértésével alakult meg. Az ügyrendi szabályok értelmében ugyanis annak a pártnak, amely ki akar lépni egy koalícióból (és átállni egy másikba) tíz nappal e lépés megtétele előtt tájékoztatnia kell partnereit. Ezzel a szocialisták magatartására célzott, akik váratlan fordulattal, egyik napról a másikra otthagyták az úgynevezett narancsszínű koalíciót, amelyet Juscsenko Mi Ukrajnánk tömörülésével és Julija Timosenko volt kormányfő pártjával alkottak, és átpártoltak a kelet-ukrajnai gyáriparosokat képviselő Régiók Pártja és a kommunisták által alkotott koalícióhoz.

Az államfőnek tizenöt napot biztosít az alkotmány, hogy megfontolja a többségi koalíciónak a kormányfő személyére vonatkozó előterjesztését. Annak leteltével véleményezheti a jelölést, de nem vétózhatja meg a többségi koalíció jelöltválasztását, köteles azt szavazásra bocsátani a parlamentben. Ahhoz, hogy megakadályozza a 2004-es elnökválasztáson csalás gyanújába keveredett Viktor Janukovics, akkori fő vetélytársa kormányának megalakulását, a parlament feloszlatása az egyetlen alkotmányos eszköze. Az ukrán alkotmány értelmében ezzel az eszközzel is csak akkor élhet, ha a többségi koalíció hivatalos bejegyzése után 30 napon belül nem alakul meg az új kormány.

Az új koalíció kormányának létrejötte drasztikus irányváltást jelentene a volt szovjet köztársaság számára, kevesebb mint két évvel azután, hogy a "narancsszínű forradalom" utcai tömegtüntetései kihozták Ukrajnát Moszkva árnyékából és Nyugat-barát útra állították.

Az egykori narancsszínű koalíció pártjai - a Mi Ukrajnánk, a Julija Timosenko Tömbje és a szocialisták -hónapokon át huzakodtak a márciusi választások után a főbb állami tisztségek elosztásán. Megegyeztek Timosenko miniszterelnök-jelöltségéről és arról, hogy a Mi Ukrajnánk jelöltje legyen a törvényhozó testület új elnöke. Amikor azonban a Régiók Pártja felajánlotta támogatását Olekszandr Moroz szocialista pártvezetőnek az általa is áhított parlamenti elnöki szék elnyeréséhez, a szocialista párt csatlakozott a Régiók Pártja és a kommunisták szövetségéhez. Ezáltal megszűnt a narancsszínű koalíció lehetősége a többségi kormányzásra, az oroszbarát koalíció pedig kormányképes többségre tett szert.