Az Úr Öklével szólnak a néphez a jótékonykodó robbantók

Izrael elpusztítása a végső célja az arab világban nagy megbecsülésnek örvendő Hezbollahnak, amely emberrablásaival kirobbantotta a Libanont romba döntő, júliusi közel-keleti konfliktust. A Hezbollahot sokan tisztelik azért, mert - eddig egyedüli arab szervezetként - területi engedményekre tudta kényszeríteni Izraelt, de sok libanoni hálás a Hezbollahnak azért is, mert jelentős részt vállalnak a társadalom szervezéséből. A csoport vezetője, Hasszan Naszrallah, ismerői szerint ravasz taktikus, esze gyorsan vág, de mindennél többet elárul róla, hogy már neve is Allah győzelmét hirdeti.

Izrael szárazföldi akciójáról, Dél-Libanon esetleges újbóli megszállásáról is érkeznek hírek a libanoni válsággal kapcsolatban. A hadműveletek egyik nyilvánvaló célja, hogy felszámolják vagy legalább meggyengítsék a libanoni síita Hezbollahot, "Allah Pártját", amely a palesztin Hamászhoz hasonlóan Izrael elpusztítására jött létre.

Ha az izraeli hadsereg - ahogy többen is feltételezik - bevonul Dél-Libanonba és sikerül felszámolnia a Hezbollahot - amire ugyanakkor kevés az esély -, akkor megalakulásához hasonlóan a szervezet végét is egy izraeli megszállás okozhatja. A Hezbollah ugyanis 1982-ben, Izrael második dél-libanoni bevonulása után alakult, és alapvető célja a zsidó állam felszámolása.

"Izraelre úgy tekintünk, mint az Egyesült Államok előőrsére iszlám világunkban. Ő a gyűlölt ellenség, aki ellen addig kell harcolni, amíg meg nem kapja, ami jár neki. Ez az ellenség a legnagyobb veszély az eljövendő generációkra és földünk sorsára, különösen a Palesztinában folytatott telepítések és terjeszkedés dicsőítése, illetve az Eufrátesztől a Nílusig tartó, Nagy Izrael iránti sóvárgása okán."

(Részlet a Hezbollah 1985-ös alapprogramjából)

A szervezet ideológiai alapjait az iráni iszlám forradalom, illetve annak egykori vezető személyisége, Khomeini ajatollah tanításai adják. A szervezet Iránnal azóta is szoros kapcsolatot ápol, Izrael és a nyugati államok szerint létrehozásánál az iráni Köztársasági Gárda bábáskodott, és jelentős anyagi és politikai támogatáshoz is jut, a George Bush amerikai elnök által a Gonosz tengelyéhez sorolt országtól. Mégis igyekezett megtartani az iszlám köztársasággal szembeni függetlenségét, amit az is mutat: idővel elvetette azt a célját, hogy Iránhoz hasonlóan iszlám államot hozzon létre Libanonban is, és elsősorban az izraeli megszállás felszámolására koncentrált.

Jelentős befolyással rendelkezik ugyanakkor a szervezetben Szíria is. A Hezbollah közreműködését gyanítják a Libanonban állomásozó szír csapatok kivonását szorgalmazó Rafik Hariri kormányfő tavalyi meggyilkolásában is. A szervezet később hevesen ellenezte, és sokezres tüntetéseket szervezett a szíriai csapatok tavalyi kivonulása ellen tiltakozva.

"Közösségünk fiai egyre kiterjedtebb harcban állnak velük, és ki is tartanak addig, amíg nem teljesülnek az alábbi célok:
a) az amerikaiak, a franciák és szövetségeseik kiűzése,
b) a falangisták igazságos hatalom alá vetése és az igazságszolgáltatás elé állítása elkövetett bűneikért
c) lehetővé tenni népünk minden fiának, hogy maga határozzon jövőjéről és szabadon választhasson olyan kormányzati formát, amilyenre vágyik. Felhívjuk ugyanakkor őket, hogy válasszák az iszlám kormányzást, amely egyedül képes garantálni az igazságot és a szabadságot mindenki számára. Csak egy iszlám rezsim képes megállítani az imperialista beszivárgási kísérleteket hazánkba."

(Részlet a Hezbollah 1985-ös alapprogramjából)

A megszállás megszüntetése és a zsidó állam elpusztításának vágya oly erős volt - és erős most is - a szervezetben, hogy az 1975 és 1990 között dúló libanoni polgárháborúban is képes volt kimaradni a vallási erőszakból, és nem emelt fegyvert a többi libanoni szervezetre - kivéve az Izraellel kollaboráló Dél-Libanoni Hadsereget. Nem kímélte ugyanakkor az országban tartózkodó izraeli és nyugati erőket. Több pusztító öngyilkos merényletet is a szervezet számlájára írnak, így az amerikai követség elleni 1983 áprilisi, 63 áldozattal járó és az ugyanabban az évben elkövetett, 241 amerikai katona halálával járó, a bejrúti amerikai laktanya elleni támadást, valamint a nemzetközi stabilizációs erők francia parancsnokságán 58 francia katona halálát okozó robbantást.

Megalakulásával szinte egy időben kezdte az emberrablásokat is, összesen körülbelül 30 nyugati diplomatát, katonát, hírszerzőt, újságírót ejtett foglyul a '80-as években a "Föld Elnyomottjainak Szervezete" vagy éppen a "Forradalmi Igazság Szervezete", amelyek mögött a Hezbollahot sejtik. A szervezet visszautasítja ezeket a vádakat.

"Senki nem tudja még csak elképzelni sem katonai csapáserőnk fontosságát, mivel az nem válik el élesen társadalmunk szerkezetétől. Mindegyikünk harcos. Amikor pedig eljön a szent háború ideje, mindegyikünk teljesíti kötelességét a harcban, a Törvény utasításainak megfelelően..."

(Részlet a Hezbollah 1985-ös alapprogramjából)

Fegyveres ellenállásának meg is lett az eredménye. Izrael 2000-es dél-libanoni kivonulását az arab világban sokan javarészt a Hezbollah harci tevékenysége eredményének tekintették, és hősként ünnepelték őket mint az egyetlen arab szervezetet, amely képes volt fegyverrel visszaszerezni Izrael által megszállt területet. A Hezbollah mégsem volt elégedett a kivonulással, elsősorban a Seba-tanyák miatt, amelyek izraeli megszállás alatt maradtak. A 35 négyzetkilométernyi mezőgazdasági térség szerintük Libanonhoz tartozik - ugyanakkor Szíria is igényt tart rá. A másik ok, amiért folytatták a harcot, az izraeli börtönökben fogva tartott számos libanoni fogoly volt.

Izrael katyusa rakétákkal való lövetése, a határon átcsapó fegyveres támadások és az emberrablások újra sikert hoztak: 2004-ben három, korábban elrabolt és megölt izraeli katona földi maradványaiért, egy izraeli üzletemberért és egy tartalékos ezredesért cserébe visszakaptak Izraeltől 30 libanoni és arab foglyot, 60 libanoni holttestét, 420 palesztin foglyot, és kaptak dél-libanoni, izraeli aknamezőkről készült térképeket is.

Izrael "másik gyengesége a tény, hogy társadalma nem egységes. Némelyek etiópiai falasák, némelyek oroszországiak, és némelyek nem is tudom honnan jöttek... Csak egy alaptalan és megalapozatlan mítosz köti össze őket..."

(Részlet a Hezbollah 1985-ös alapprogramjából)

"Allah Győzelme"

A szervezet ugyanakkor nem csak az Izraellel szemben elért eredményekkel szerzett megbecsülést magának Libanonban. Jótékonysági szervezeteket működtet, iskolákat, kórházakat tart fenn. Van saját, több nyelven sugárzó televíziós csatornája, az Al-Manar TV (világítótorony), saját rádióadója, az an-Núr (fény) és nyomtatott havi magazinja, a Kubsz Ut Allah (Az Úr Ökle). Politikai szárnya 1992 óta rendre bekerül a választásokon a libanoni parlamentbe, 2005-ben 23 képviselője jutott be a 128 tagú testületbe, és a kormányba is meghívták a Hezbollahot: a libanoni kabinetnek két hezbollahos - az energia- és vízügyi, illetve a munkaügyi tárca élén - és egy, a szervezet által támogatott, független minisztere is van, aki a külügyekért felel.

A Hezbollahot Libanonban és az arab világban övező dicsfény jócskán kijut vezetőjére, Hasszan Naszrallahra is. A 46 éves főtitkár, aki kizárólag hagyományos síita öltözetben mutatkozik a nyilvánosság előtt, 1992-től vezeti a csoportot, miután Izrael végzett elődjével és tanítójával, Abbasz al-Muszavival. A Hezbollah az ő vezetése alatt vált Izrael komoly ellenfelévé, az ő nevéhez kötődik a 2004-es fogolycsere is. Nem véletlen tehát, hogy - elődjéhez hasonlóan - Izrael célpontjai között van a nevében is Allah győzelmét hirdető vezető.

"Ezzel ellentétben áll ugyanakkor népünk és nemzetünk akarata, hogy vérét, lelkét, gyermekét, apját és családját áldozza a nemzet becsületéért, életéért és boldogságáért, amely mindig is nemzetünk erőssége volt."

(Idézet Naszrallah egy májusi beszédéből)

Szaid Músza asz-Szadr

Iránban született libanoni síita imán, filozófus, politikus aki sokak szerint Libanon "igaz vezetője és védnöke". Sokan tekintenek úgy rá, mint aki elősegítette Libanon nemzetté válását, jóllehet politikusként sikertelenül igyekezett megakadályozni a polgárháborút. Asz-Szadr a '70-es években tűnt el Olaszországból Líbiába utazva. Egyes feltételezések szerint Kadhafi líbiai diktátor raboltatta el, és ölette meg - jóllehet senki nem tudja erre mi oka lehetett. Eltűnése óta mártírként tisztelik.

A vele találkozó politikusok által intelligensként, olvasottként, ravasz taktikusként jellemzett vezérről az a hír járja, hogy végigrágta magát Izrael volt politikai vezetőinek önéletrajzain (Sarontól Netanjahuig), hogy jobban megismerje ellenségét. Izrael-ellenes fellépésének hitelét nem csak saját tettei, de fia is növelte, aki 1997-ben, 18 évesen vesztette életét egy izraeliekkel folytatott összecsapásban.

Egy szegény dél-bejrúti zöldséges fiaként született Naszrallah 15 évesen már menekülni kényszerült: családja 1975-ben Dél-Libanonba költözött a polgárháború elől. Az apja zöldségesboltjában kifüggesztett síita imám, Músza asz-Szadr képét - legalábbis egy szír dokumentumfilm szerint - gyakran és hosszasan bámuló fiú hamar vallási tanulmányokra adta a fejét. Míg a többiek fociztak és úsztak, ő mecsetbe járt. Később, többek között az iraki síita központban, Nedzsefben tanulmányozta a Koránt, ott találkozott a Hezbollah későbbi vezetőjével, tanítójával, Muszavíval. 1978-ban kiutasították Irakból, ekkor csatlakozott az Amalhoz, a libanoni síiták egyik ma is működő szervezetéhez, ám az 1982-es izraeli bevonuláskor pár társával kilépett, és a Hezbollahot választotta.

Politikai és ellenálló tevékenysége nem akadályozta meg abban, hogy folytassa vallási tanulmányait, 1989-ben Komban, az iráni síita szent városban iszlám jogtudóssá avatták. Feleségével és öt gyermeke közül hárommal Dél-Bejrútban élt szerény körülmények, ahonnan Izrael kibombázta őket a júliusi hadműveletek során.

Ballai Vince