80 éves a diszkrét terror színpadias parancsnoka

Jövő héten lesz 80 éves Fidel Castro kubai elnök, a legrégebb óta hivatalban lévő államelnök. Castrót sokan bírálják vaskézzel elnyomó rendszere, az emberi jogok semmibe vétele, több tízezer ellenzéki és emigráns halála, a kubaiak mindennapossá vált megfélemlítése miatt. Csodálói ugyanakkor állítják, Castro rendkívül karizmatikus, magával ragadó egyéniség, akinek minden szava kincs, lelkesedése és életereje pedig határtalan. Az [origo]-nak nyilatkozó kubai emigráns szerint Castro nem csak a kubai kultúrát és történelmet pusztította el, de azt is bebizonyította 47 éves uralma alatt, hogy nála senki nem gyűlöli jobban a kubaiakat.

"Néhány európai nyilvánvalóan úgy gondol Kubára, mint egy távoli országra, amelynek sorsával nem kell foglalkoznunk, hiszen megvan a magunk baja" - állítja egy májusi cikkében Vaclav Havel volt cseh államfő. Havel szerint azonban a kubai elnök, Fidel Castro "diszkrét terrorja" szemben megnyilvánuló engedékeny európai magatartás súlyos következményekkel fenyeget: "az emberiség egészen addig fizetni fogja a kommunizmus árát, amíg meg nem tanulunk teljes politikai felelősségünkkel és határozottan szembenézni vele".

Fidel Alejandro Castro Ruz 1926 augusztus 13-án született, jövő héten lesz 80 éves. Jezsuita nevelést kapott, ügyvédnek tanult, majd egy elbukott forradalmi kísérlet után 1959-ben sikerült megdöntenie Fulgenzio Batista uralmát, így jelenleg ő a világ legrégebb óta hivatalban lévő államelnöke.

Az uralmának 47 éve alatt elkövetett emberiség elleni bűncselekmények és jogsértések mértékéről megoszlanak a vélemények. A Castro-rendszer áldozatainak számát 50-100 ezer közé becsülik. Ebben több tízezer politikai okból kivégzett vagy megkínzott ellenálló és ellenzéki van, de legalább ilyen magas azoknak a száma, akik kezdetleges lélekvesztőkön próbáltak elmenekülni Kubából a rendszer elől, de a tengerbe vesztek.

"Mit gondolsz, mi szeretünk gyilkolni? Kényszerítenek rá bennünket, hogy így tegyünk... Borzasztó, amikor embereket kell kivégezned" - mondta Fidel Castro egy 1961-es interjúban, melyben politikai rendszerét magyarázta. A riporter szerint Castro hangja ideges lett, amikor erről kezdett beszélni, szemei pedig könnyel teltek meg.

A kubai rendszer azonban nem csak öregszik, de a jelek szerint keményedik is. Az 1959-es forradalmi hataomátvétel után kezdett tisztogatások sokáig példa nélküliek voltak. Az Amnesty International jelentése szerint azonban a kubai kormány 2003-ban minden korábbinál keményebb kézzel lépett fel a tiltott emigráció ellen. Egyszerre 75 disszidenst vontak felelősségre rögtön ítélő bíróságokon tiltott tevékenységük miatt. A legenyhébb büntetés 26 hónap, a legsúlyosabb 28 év börtön volt.

Az Amnesty szerint azonban ez csak a kubai politika látványos része. Ennél több bebörtönzésre azért nem volt szükség, mert jelentős mennyiségű embert rövid fogvatartások, letartóztatások során félemlítettek meg vagy épp kilakoltatással, állásából történő elbocsátással, váratlan, mondvacsinált ürügyek alapján indított házkutatásokkal, a mozgásszabadság korlátozásával bírtak jobb belátásra, rengeteg embert pedig egyszerűen csak az utcán fenyegettek meg. "A fellépés meglepte azokat, akik azt hitték, hogy Kuba nyitottabb, toleránsabb álláspontot kezd képviselni a rezsim ellenzőivel szembe" - írta az Amnesty.

De nem csak a nyíltan ellenkezőkre vár elnyomás Kubában. Az "ellenforradalmárok", illetve azok, akik "bűnt követtek el a forradalmi értékek ellen" szintén sanyarú sors elé néznek. A tényleges tárgyalás nélküli bebörtönzések rendszeresek, de a rendszer nem kíméli a társadalmilag deviánsnak tekintett embereket sem. Az 1960-as években állítólag munkatáborokba gyűjtötték azokat, akik nyíltan vállalták homoszexualitásukat és hasonló elkülönítés várt az AIDS megjelenése után a kórban szenvedőkre is.