Már messziről virít az 1956-os felirat a két plakáton. Közelebb érve a háttér is kirajzolódik: az egyiken szovjet tank, alatta felirat: "Our revolution was not a movie" (A mi forradalmunk nem egy film volt). A másik plakáton közeli kép a forradalmárokról, a fotó alján pedig egy weboldal címe: www.reimaginefreedom.org. Kíváncsiak voltunk, hányan figyelnek fel ezekre szeptember elején kihelyezett plakátokra, ezért az [origo] tudósítója kétszer két órát töltött el a Times Square egyik északi sarokháza előtt, a hirdetések árnyékában.
A négy óra alatt összesen kilencvennégy emberrel beszélt, akik közül mindössze ketten vették észre a piros lámpánál álldogálva az óriásplakátokat. A maradék kilencvenkét megkérdezettnek tudósítónk hívta fel a figyelmét a poszterekre, közülük pedig csak hat tudta pontosan behatárolni, hogy mi is volt az 1956-os magyar forradalom. A többiek kíváncsiságát viszont sikerült felkelteni, és érdeklődve hallgatták, a szovjet tankok miként lőttek a magyar forradalmárok közé.
A történet a legkülönbözőbb reakciót váltotta ki a megkérdezettekben. Sztyepa, a 29 éves kazahsztáni üzletember némi meglepetésre kikérte magának, amikor tudósítónk szovjet elnyomásról beszélt 56 kapcsán, bár amikor a tankok bevonulása is szóba került, kissé megenyhült. Ahmed, az egyiptomi perecárus, aki amúgy napi 10 órát tölt el az óriásplakátokkal átellenben, a beszámoló végén mintegy összegzésképp visszakérdezett: "So are you Soviet?" (Tehát te szovjet vagy?).
Az óriásplakátok alatti pizzériában dolgozó négy olasz egyáltalán nem értette a kérdést, hogy tudják-e, merre található az 1956-os magyar forradalmat hirdető plakát, és a főnökhöz irányították tudósítónkat, aki őt a 42. utcába irányította: "You want to see billboard, go to 42nd Street" (Ha plakátot akarsz nézni, menj a 42. utcába). A Times Square-en bolyongó - többnyire más amerikai államokból érkezett - turisták többsége azonban rendkívüli érdeklődéssel hallgatta végig a történetet, majd akadtak, akik könnyes szemmel, némileg teátrálisan tekintettek fel a plakátra, mélyen átérezve az egykori magyar forradalmárok reménytelen helyzetét.
Lőtték a tankok a józsefvárosi üzletet
Miközben az amerikaiak felvilágosítást kaptak a magyar nép balsorsáról, tudósítónknak feltűnt, hogy a szemközti oldalon, ahonnan a poszterek mindkét oldala jól belátható, többen fényképeznek. Kiderült ugyanakkor, hogy a fotózók mind magyarok voltak. Ők a tévében hallottak az óriásplakátokról, éppen ezért pontosan tudták, hogy merre keressék azokat. A beszélgetés közben egyre több magyar gyűlt össze: középkorú turisták, '45-ös és '56-os emigránsok, fiatalok, akik néhány éve jöttek ki szerencsét próbálni, Fulbright-ösztöndíjasok és sztriptíztáncosok a sarki bárból.
Miközben egy idős bácsi felidézte, miként lőtték szét a tankok a család józsefvárosi kis üzletét, a turisták útbaigazítást kaptak, hogy merre találhatják New York egyetlen magyar éttermét. A táncos lányok pedig tanácsot adtak tudósítónknak, hogy ha nem elég az ösztöndíja, akkor hol tud New Yorkban gyorsan, szinte kizárólag magyar környezetben - ahol még a DJ is magyar - sok pénzt keresni.
Az óriásplakátok miatt tehát nem állt le a forgalom a Times Square-en, és - legalábbis a kétszer két óra tapasztalatai alapján - alig veszi észre azokat. Az ötletgazda, a New York-i Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Orsós László Jakab szerint azonban ezzel nincsen semmi gond. "Ennek így kell lennie" - mondta Orsós, aki szerint ugyanis a járókelők figyelme csupán a reklám elsődleges rétege. Sokkal lényegesebb a másodlagos hatás, az óriásplakátoknak köszönhetően nagyon erőssé vált a téma jelenléte a médiában - véli az igazgató, aki hangsúlyozza: az érdeklődés jól mérhető például az egyik plakáton hirdetett honlap látogatottságán - keddi adatok szerint tíz nap alatt 344 ezren kattintottak rá.
Orsós hozzátette: amellett, hogy rengeteg telefont kapnak, megkereste őket egy olyan New York-i magyar is, aki felismerte magát az egyik plakáton. Részleteket azonban egyelőre nem árult el, mivel most még szakértő vizsgálja régi fényképek alapján az azonosságot. Az intézetet megkereste a Reuters hírügynökség tévés részlege is, amelynek központja a Times Square-től néhány sarokra található. Interjút készítenek Orsóssal, és híranyagot forgatnak a megemlékező plakátokról, valamint az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójáról.
Tiltakoztak is a plakátok ellen
Vannak tehát pozitív visszajelzések, több '56-os emigráns ugyanakkor rosszallását fejezte ki. Magyar Kálmán, a forradalom emlékünnepét szervező New York-i szervezőbizottság tagja például úgy vélte: a reklám "lejáratja a magyarságot, Magyarországot és a forradalom emlékét". Az Egyesült Államokban élő ötvenhatosok egyik képviselője, Lipták Béla pedig azt nyilatkozta: '56 emléke az átlag amerikaiak számára méltóságos emlék, nem a Coca-Cola-hirdetések közé való, és szerinte a páncélost ábrázoló képről egy amerikainak Irak jut eszébe. Úgy gondolja, hogy az erre költött pénzt inkább egy maradandó dologra, például szoborra kellett volna fordítani.
A plakátokat ért bírálatokra reagálva az Orsós László Jakab azt mondta, nem lepődött meg, hiszen eleve ellentétes véleményék generálására készültek a hirdetések. "A tény, hogy ezek a plakátok kikerültek, azt mutatja, hogy Magyarországban van annyi könnyedség és fantázia, hogy a saját történelmével ne csak nosztalgikus módon foglalkozzon" - fogalmazott. Azok a magyarok is örültek neki, akikkel tudósítónk a Times Square-en találkozott. Egyikük megjegyezte: "A magyar sajátja, hogy mindenhol széthúz, és milyen jó, hogy most valami mégis összeterel bennünket." Egy másik pedig csak annyit mondott: "Nagy ajándék ez a mi szívünknek."
Szűcs Anikó - New York
(Közreműködött: Janecskó Kata)