Először 1971-ben bukkantak mintegy tíz különböző csontvázból származó emberi csontokra a szovjet határhoz közeli Lappeenranta település Huhtiniemi nevű kempingjének csatornázási munkái során, ám azok - a finn Országos Muzeológiai Intézet szakembere által végzett vizsgálat eredményeivel együtt - később rejtélyesen eltűntek.
2005-ben ugyan kiástak még néhány csontvázat, ám eddig nem sikerült meghatározni az elhunytak korát. Arról, hogy valójában kiknek a csontjai pihennek a turisták által kedvelt rét alatt, megoszlik a szakértők véleménye.
"1944 nyarán mintegy ezer finn katona dezertált, de egyikük sem ért haza. A lappeenratai legendák szerint itt földelték el őket egy nagy tömegsírban. Egyes hírek szerint 5-600 holttest is nyugszik a földben, de szerintem ez túlzás, számuk 50-100 lehet" - mondta Antti Arponen újságíró, aki úgy véli, titkos hadi törvényszék ítélt a szökevények ügyében, ám az erről szóló iratok elégtek.
"A második világháború után a helyi lakosok rothadó szagra panaszkodtak, ám az jöhetett az istállókból is. Az egész történet inkább a képzelet szüleménye" - hangoztatja Jukka Luoto, a Dél-Karéliai Múzeum alkalmazottja.
"A dezertőrök kivégzését elrettentő céllal szándékosan kihirdették, miért kellett volna akkor titokban működnie a hadi törvényszéknek Lappeenrantában? A legtöbb szökevényt egyébként visszaküldték a frontra" - cáfolja Arponen vélekedését Jukka Lindstedt jogász.
Sokak szerint szovjet hadifoglyokat rejt a föld. A hadi iratok alapján ugyanis 1941 októbere és 1944 novembere között 1352 sebesült hadifogoly halt meg a lappeenrantai kórházban. Őket azonban néhány kilométerrel távolabb temették el.
A 2005-ben előkerült csontok a szakértők szerint sokkal inkább valószínűsítik az 1918-as dátumot és úgy vélik, hogy az orosz polgárháború több mint 30 ezer áldozata (köztük 25 ezer bolsevik) közül valók azok, akiknek földi maradványai e helyen nyugszanak.
A rejtélyre hamarosan fény derül, a Helsinki Egyetem régészei ugyanis újra felássák a kemping területét. A Huhtiniemi halottak vizsgálata régi sebeket tép fel. "Húsz évre volt szükség, hogy a sajtó foglalkozhasson az üggyel. Az 1990-es évek elején a szerkesztőm még kifejezetten megtiltotta, hogy írjak a témáról" - mondta Arponen.