"A harci repülőgépek megjelenése idején még némafilmeket vetítettek a mozikban. A légiháborúról szóló első filmek égi lovagként ábrázolták a pilótákat, akik szemtől szembe vívják meg harcukat. Ezt sokan lelkesítőnek találták, hiszen az első világháborúban a katonák lövészárkokban nyomorogtak, s ezrek és ezrek életét oltotta ki géppuskatűz, mérges gáz, és a modern ipari társadalom egyéb nagyszerű találmányai" - olvastuk a Los Angeles Timesban augusztus elején, a libanoni háború idején. A cikk szerzője Tim Engelhardt, háborúellenes cikkeiről ismert publicista.
A második világháborúban a katonai repülés legfontosabb feladata nem a lovagi torna, hanem a bombázás lett. A polgári lakosság megtörésének céljával ledobott bombák százezrek életét oltották ki Londontól Sztálingrádon és Drezdán át egészen Tokióig. "Becslések szerint Japánban 900 000, Németországban 600 000, többségében polgári áldozata volt a bombázásoknak."
Az új, levegőből indított harci eszközök, az "intelligens bombák" és a "precíziós fegyverek" bevezetésével új retorika terjedt el. A légicsapásokat "sebészi beavatkozáshoz" hasonlítják, polgári áldozatok helyett "járulékos kárról" (collateral damage) beszélnek.
Az égi lovagok idealizált képe már végképp a múlté. "A légi háborút az egyoldalú pusztítás jellemzi. Előfordul, hogy az Irakban bevetett Predator robotrepülőket egy képernyő segítségével a csatatértől 10 000 kilométerre fekvő Nellis támaszpontról irányítják. Katonai szempontból ennek az az előnye, hogy sokkal kevesebb az áldozat a saját oldalon, miközben az ellenfél súlyos veszteséget szenved."
"Barbárság tekintetében viszont könnyen lehetséges, hogy az emberiség nem sokban változott a középkor óta. Hacsak annyiban nem, hogy az ipari forradalom, és elsősorban a repülőgép feltalálása új lehetőséget nyitott a kegyetlenkedésben" - véli Engelhardt. A modern technika lehetővé teszi, hogy olyan messziről vagy magasból indítsuk a rakétákat, "ahonnét a katonai és a polgári áldozatok egymástól megkülönbözhetetlen hangyáknak látszanak".