Galicnak Szarajevó 1992 és 1994 közötti ostroma alatt a polgári lakossággal szemben szándékosan elkövetett kegyetlen cselekmények miatt kellett felelnie, háborús és emberiesség elleni bűncselekmények címén. A bíróság egyebek között a Markele piacon fényes nappal történt, hatvan áldozatot követelő aknatámadás elrendelésében találta bűnösnek a tábornokot. A másodfokú ítélet során elhangzottak szerint Galicnak felelnie kell azért, hogy az irányítása alatt álló csapatok a többéves ostrom alatt rettegésben tartották a civil lakosságot.
Szarajevó ostroma a boszniai háború legsötétebb fejezeteinek egyike volt. Miután a boszniai szerb fegyveres erők és a jugoszláv hadsereg nem ismerték el az önálló Bosznia-Hercegovina államot, a várost környező hegyekről körbezárták a bosnyák fővárost. 1992 áprilisától rendszeresen lőtték tüzérséggel Szarajevót, orvlövészek gyilkolták a civileket, vásárlás közben, temetéseken vagy egyszerűen csak azokat, akik kimerészkedtek az utcára. 1992-ben egy szerb aknalövedék felgyújtotta a szarajevói könyvtárat, amelyben kétmillió könyv vált a tűz martalékává.
Stanislav Galic
A fellebbviteli testület megerősítette, hogy Galic számos esetben adott parancsot orvlövészek és tüzérségi eszközök bevetésére védtelen és gyanútlan polgári személyek ellen. Ismét nem fogadta el azt a védekezést, miszerint a vádiratban szereplő polgári áldozatok katonai célpontok elleni támadások során vesztették életüket. Galic és védői mindvégig tagadták, hogy a támadások szándékosan civilek ellen irányultak volna.
Humanitárius szervezetek adatai szerint az ostrom alatt közel 12 ezren haltak meg a bosnyák fővárosban, ennek egytizede gyermek volt. A város lakossága az ostrom előtti szintről mintegy tíz év alatt felére, 300 ezer körülire csökkent.
A most 63 éves Galic volt az első, akit a Szarajevó ostroma során elkövetett bűnökért elítéltek. A tábornokra a Nemzetközi Törvényszék ügyésze már eredetileg is életfogytiglani börtönbüntetést kért.
Galic 1999-es elfogása óta volt a törvényszék őrizetében.