Halott a nyugat meggyűlölt barátja - felakasztották Szaddám Huszeint

Kivégezték az egykori iraki diktátort, Szaddám Huszeint, akit emberiség elleni bűntettekért ítéltek halálra novemberben. Szaddámot 2003 decemberében, 9 hónap rejtőzködés után kapták el, a halálos ítéletet egy 1982-es síiták elleni büntetőhadjárat miatt szabták ki rá. Bár uralmának és életének utolsó éveiben gyűlölt zsarnokként tartották számon, volt olyan idő, amikor Szaddám felvilágosult reformernek és a nyugat barátjának számított.

Az iraki televízió hazafias zene sugárzásával és nemzeti jelképek bemutatásával közölte Szaddám Huszein kivégzésének hírét. A főcím a következő volt: Szaddám kivégzése Irak egy sötét időszakának végét jelzi. Szaddám Huszein egykori iraki diktátort emberiség elleni bűntettek miatt ítélték el, és szombat hajnalban Bagdadban helyi idő szerint nem sokkal hat óra előtt végezték ki.

Szaddám Huszein féltestvérét, Barzan al-Tikritit és a korábbi iraki főbírót, Awad Hamed al-Bandart egy későbbi időpontban végzik ki. Mindhármukat egy iraki bíróság ítélte halálra november 5-én, egy évig tartó bírósági tárgyalás után egy síita falu ellen intézett 1982-es büntetőhadjárat miatt, amiben közel 150-en haltak meg. Az ítéletet decemberben erősítették meg. Szaddám akkor bejelentette: kész a mártírhalálra.

Hiába bízott bármiben is

"Közel a győzelem napja" - mondta 2004 végén, halálos ítélettel végződő perének kezdete előtt Szaddám Huszein, 2003-ban megbuktatott iraki diktátor. Szaddám abban bízott, hogy a per bebizonyítja majd: az Egyesült Államok és George Bush amerikai elnök hazug politikát folytat, feligazságokra alapozva támadta meg Irakot 2003 márciusában.

Szaddám ellen 2005 végén indult per a diktátorsága alatt elkövetett kegyetlenkedések miatt. Az egy éven át tartó tárgyalást sokan támadták, mert a védők nem kaptak megfelelő védelmet - Szaddám három ügyvédje életével fizetett munkájáért -, de a per bíráit is érték támadások elfogultság miatt.

Anthony Scrivener angol sztárügyvéd már a per előtt azt írta, hogy a Szaddám-ügy "máris ígéretes színházi komédiává degenerálódott". Bizonyos szempontból igaza lett. A tárgyalások Szaddám és a bírák színpadias vitáit hozták sorra, illetve rengeteg szereplési lehetőséget biztosítottak az időről időre éhségsztrájkoló exdiktátornak.

Bár Szaddám életének utolsó szakaszát, illetve uralmának utolsó éveit a diktatúra keménységéről szóló hírek és a per körüli hisztéria határozták meg, volt olyan idő, amikor teljesen más volt az iraki elnök megítélése. A gyűlölt diktátor egykoron a nyugat szövetségese volt, hazájában pedig felvilágosult reformernek, az iraki jólét megteremtőjének is tartották.

Nem kívánt terhesség, birkalopás

Szaddám Huszein 1937. április 28-án született egy Tikríttől 8 kilométerre lévő faluban, al-Oujában, birkapásztor családban. Nevének jelentése egyes értelmezések szerint "aki szembeszegül". Már világrajövetele sem volt egyszerű. Fivére akkor halt meg rákban, amikor anyja vele volt terhes. Az anya nekikeseredésében előbb magával próbált végezni a terhesség alatt, majd megpróbált elvetélni, sikertelenül.

A születés után sem vártak könnyebb idők Szaddámra. Apja öt hónapos korában meghalt vagy eltűnt. Anyja ezt nehezen viselte, Szaddám pedig nagybátyjához került és nála nevelkedett 5 éves koráig. Csak akkor került haza ismét, amikor anyja később újra megházasodott. Mostohaapja azonban ütötte, verte és arra kényszerítette, hogy tyúkokat és birkákat lopjon, amiket később eladtak.

Nagybátyja komoly hatással volt rá fiatalkorában. Az ő tanácsára lépett be a nacionalista középiskola elvégzése után, 20 évesen, a Bász Pártba, amely Irak megújulását az uralkodó elűzésével és szocialista típusú reformok bevezetésével kívánta elérni. Szaddám részt vett a II. Fejszal uralmát katonai puccsal megdöntő, de a Bász Párt által gyanakvással nézett Abdul Karim Kásszím tábornok elleni merényletkísérlet előkészítésében.

Menekülés Egyiptomba, szökés a börtönből

Az akció kudarcba fulladt, Szaddám pedig, akit Kásszím egyik testőre lábon lőtt, menekülni kényszerült. Szíriában, majd Egyiptomban húzta meg magát, ahol elvégezte a jogi egyetemet. Távollétében halálra ítélték, de 1963-ban már ismét Bagdadban tűnt fel, ahol a Bászhoz közel álló tábornokok jutottak puccsal hatalomra. Uralmuk rövid életű volt, nyolc hónap után Szaddám lába alatt ismét égni kezdett a talaj, egy évvel később pedig menekülés közben elfogták és bebörtönözték.

Szaddám egyik irigylésre méltó tulajdonságának akaraterejét tartják, amit már ekkor is bizonyított: 1967-ben megszökött a börtönből és a Bász egyik vezetője lett. 1968 júliusában ismét a hatalom közelébe került a Bász, az új elnök pedig Ahmed Hasszán al-Bakr tábornok, Szaddám rokona lett, így innen már folyamatosan emelkedni kezdett pályája. Előbb iraki elnökhelyettes, majd 1976-ban a hadsereg parancsnoka lett. Az öreg és betegeskedő al-Bakr mögött ő volt az igazi erős ember.

A felvilágosult reformer

Hatalma csúcsán

Mikor először a hatalom közvetlen közelébe került, igazi reformerként viselkedett. Mezőgazdasági és jóléti reformokat indított. Az ő vezetésével államosították a nyugati - főleg brit tulajdonú - cégek monopóliumába tartozó iraki olajtermelést 1972-ben, amely jelentős bevételeket hozott az országnak. Ingyenessé tette az oktatást, ennek következtében jelentősen megnőtt az írni és olvasni tudók száma. A Közel-Kelet egyik legjobb közegészségügyi rendszerét építették ki vezetésével, amiért Szaddám még az Unescótól is díjat kapott. Útépítési programot indított. A vallásos konzervatívok megrökönyödésére kiszélesítette a nők jogait, és magas kormányzati, illetve vállalati beosztásokat adott nekik.

A Perzsa-öböl térségében először vezetett be nyugati típusú jogrendszert, az iraki gazdaság pedig virágkorát élte. A nyugat is elismerte. Az 1970-es évek elején és közepén találkozott a francia elnökkel és a szovjet vezetőkkel. Francia segítséggel atomprogram indult az országban. Ezt a fejlődést tette tönkre 1979-es hatalomra kerülése után.

Szaddám már az 1970-es évek közepén megkezdte a védelmi erők megerősítését. Arra hivatkozott, hogy csak így lehet elkerülni a puccsokat, amelyek Irakban a hatalomváltás valóban népszerű eszközei voltak. 1979-ben felmerült Irak és Szíria egyesítése, ami azt eredményezte volna, hogy Szaddám kiesik a hatalomból, de mielőtt ez megtörténhetett volna, cselekedett, és átvette a betegeskedő al-Bakr helyét. Gyorsan lefejezte a Bász párton belüli ellenzékét, kémkedés és összeesküvés vádjával eltávolított mindenkit, aki ellene volt.

A gyűlölt diktátor

Mikor egy interjúban arról kérdezték, igaz-e, hogy az iraki ellenzék tagjait alkalmanként kínozzák, sőt előfordul, hogy megölik, akkor egyszerűen csak annyit mondott: "Hát persze. Mi másra számított? Ezek az emberek ellenzik hatalmunkat." Célszerűség, így jellemezte politikáját, amikor azzal vádolták, hogy kegyetlen módszerekkel kormányoz, politikai ellenfeleit pedig kivégezteti. Azzal védekezett, hogy más eszközökkel nem lehet összetartani egy ilyen hatalmas és sokszínű országot, melynek északi részében kurdok, középső területein szunniták, déli vidékein pedig síiták élnek.

Több ezer portrét festettek a házak falára vagy szobrot állítottak tiszteletére szerte Irakban, bár hatalmát csak a kisebbség támogatta. Népszerűtlensége azonban hamar kiderült. 1982-ben merényletet kíséreltek meg ellene Dudzsailban, Bagdadtól 40 kilométerre. Ezt a meghíusult próbálkozást követte az a megtorlás, amelyért most kivégezték.

A nyugat szövetségese

Leáldozóban

Szaddám a nemzetközi erőpróbáktól sem riadt vissza, ha úgy érezte, valami veszélybe sodorhatja hatalmát. 1980 szeptemberében határvitára hivatkozva betört Irán olajban gazdag területeire, de a támadás oka valójában az volt, hogy az Iránban 1979-ben győzedelmeskedő síita iszlám forradalom hatásától tartott, attól félt, hogy a forradalmi hangulat átterjed Irakra is. A háborúban az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az iszlám forradalom erejétől megrémült arab államok többsége is támogatta.

Bár a háború nyolc évig húzódott, Szaddám már 1982-től a harc sikeres, de mielőbbi befejezésének lehetőségeit kereste. A 2 millió áldozatot követelő háború 1988-ban ért véget az ENSZ közbenjárásával.

Mindenki ellensége

Az Iránnal folytatott háborúban kiesett bevételeket úgy próbálta visszaszerezni, hogy győzködni kezdte a Perzsa-öböl menti arab államokat: fogják vissza olajtermelésüket, ami egyrészt felpumpálja az árakat, másrészt Irakhoz irányítja a vevőket, de erre az öböl menti országok nem voltak hajlandók. Szaddámnak kapóra jött, hogy iraki ideológusok szerint a szomszédos Kuvait valójában Irak elszakadt országrésze, így nem sokat gondolkodott, két évvel az iráni háború befejezése után támadott. 1990 augusztusában lerohanta Kuvaitot, de a dicsőség csak a következő februárig tartott, amikor az amerikai és nemzetközi csapatok kiűzték az iraki sereget.

A gonosz tengelyében

Szaddám azonban hatalmon maradt, és a főként nyugati beszámolók szerint tovább folytatta kegyetlenkedéseit. George Bush amerikai elnök aztán a 2001. szeptember 11-i merényletek után Irakot Iránnal és Észak-Koreával együtt a "gonosz tengelyéhez" sorolta, és azzal vádolta, hogy tömegpusztító fegyvereket fejleszt. Irak ezt tagadta, az Egyesült Államok által vezetett koalíció 2003 márciusában mégis megtámadta az öbölmenti országot, és megbuktatta Szaddám Huszeint.

Irakban ugyan azóta már demokratikusan megválasztott parlament és kormány működik, de a lakosság mégsem él békében: naponta tucatnyian halnak meg robbantásos merényletekben. Egyelőre ezt nem sikerült csillapítani, és Bush azt nyilatkozta, Szaddám kivégzése ugyan fontos mérföldkő az iraki demokrácia építésében, de nem hiszi, hogy közvetlenül segítené az erőszakhullám megállítását. Az amerikai hadsereget és az iraki biztonsági erőket mindenesetre riadókészültségbe helyezték, és az amerikai külügyminisztérium minden nagykövetséget a biztonság fokozására szólított fel.