Jönnek az oroszok!

Megint a nyakunkon vannak az oroszok. Az óév utolsó napjai orosz gáztól bűzlöttek, Európa nagy része aggódhatott, hogy lenyelik-e a fehéroroszok a duplájára emelt orosz gázszámlát. Az Economist szerint idén egyértelműsíti fölényét és szűkebb környezete - például az EU - kiszolgáltatottságát a hatalmas energia-kincséből világhatalmi pozíciót építő Oroszország. A jóslat nem új, már tavaly is volt ilyen és bár a látványos összetűzés eddig elmaradt, Oroszország szinte észrevétlenül rajzolja át a világ erővonalait.

A következő beszélgetés zajlott le tavaly ősszel a Financial Times (FT) riportere és Vlagyimir Putyin orosz elnök között: "Oroszország energia-szuperhatalom?" - tette fel a kérdést az FT újságírója. "Én legszívesebben elfelejteném a múlt meghatározásait. A szuperhatalom olyan szó, amit a hidegháborús időkben használtunk. Miért használnánk most is?" - védekezett Putyin.

Aztán egyértelművé tette, valójában hogy látja a helyzetet: "Nézze, borzasztó nagy tartalékaink rejlenek az energiaszektorban és ezeket a lehetőségeket nem mindenki hajlandó értékén kezelni... Sosem mondtam olyat, hogy Oroszország energia-szuperhatalom, de az tény, hogy szinte mindenkinél több tartalékunk van... Most a legfőbb kérdés az, hogyan használjuk ezt a borzasztó nagy tartalékot".

Moszkva gázt ad

Putyin dilemmájára egyre egyértelműbben adja meg a választ Moszkva. A legújabb lépés a Fehéroroszországgal kötött gázegyezmény. A szilveszterkor aláírt megállapodás értelmében kétszeres áron kapja Minszk az orosz gázt, ráadásul öt év alatt beéri az európai árakat a fehororoszoknak szállított gáz ára is, ami a mostani 100 dolláros szint több mint duplája.

Pont egy éve érte rengeteg támadás Moszkvát, amiért a politikáját támogató rezsimekkel - például Alekszandr Lukasenko Fehéroroszországával - kivételez és továbbra is nyomott áron adja a gázt, míg például a nyugatbarát Ukrajnában drasztikusan emel, sőt, ha kell elzárja a gázcsapokat. Moszkva nem tagadta, hogy politikai szempontok is szerepet játszanak az áremelések ütemezésében, de már akkor is azt mondták az orosz politikusok, hogy kivételek nincsenek.

Oroszország elmúlt másfél-egy éve saját helyzetének teljes újragondolásával telt. A folyamat egyik legelső eleme a legnagyobb európai fogyasztót, Németországot kiszolgáló balti gázvezeték tervének véglegesítése volt tavaly ősszel. Ezt követte a hisztérikus körülmények között aláírt ukrán-orosz gázegyezmény.

De ebbe a sorba tartozik az ősszel szép csendben tető alá hozott orosz-olasz gázegyezmény vagy a szeptemberben mondvacsinált kémhistória miatt kirobban orosz-grúz vita is, aminek a végén Tbiliszi karácsony előtt belement, hogy 235 dollárt fizessen az eddigi 110 helyett 1000 köbméter gázért. Az orosz-lengyel viszony megromlása is összefüggésbe hozható a moszkvai taktikázással, a vita jórészt a készülő orosz-EU gázegyezményhez kapcsolódik. A lengyel aggodalmak oka, hogy az új elképzelések értelmében Lengyelország megkerülhetetlen tranzitországból kiszolgáltatott gázvégállomássá válna.

Már nem csak véleménye van

De túlzás lenne azt állítani, hogy csak a gázcsapokkal való ügyeskedésről van szó. Moszkva például borsot tört az EU és az USA orra alá az iráni atomvita kérdésében is. Bár egyértelműen nem támogatta az iráni törekvéseket, álláspontjának lebegtetése elég volt ahhoz, hogy Irán viszonylag olcsón megússza önfejűségét. Ez jelentős előrelépés ahhoz képest, hogy 2003-ban még csak különvéleményt fogalmazhatott meg Moszkva Irak lerohanásakor.

Imádni fogják

Az orosz nyomulást ráadásul az is segíti, hogy az orosz energiafölény a gyanakvással figyelt féldemokratikus rezsimből szép lassan befektetési célponttá teszi Oroszországot. Az Economist szerint 2007 egyik nagy durranása az orosz energiapiac lesz.

A brit gazdasági lap azt jósolja, hogy "Oroszország 2007-ben megfeszíti energiaizmait". Az egyre magabiztosabbá váló Moszkvával nem tudják majd felvenni a küzdelmet az akaratgyenge nyugati államok, a szembenállás komolyra fordul, melynek végeredményeként Oroszország visszatér korábbi nagyhatalmi státusába. Hiába lesz azonban nyomasztó az orosz befolyás növekedése, a nyugati tőzsdéken megjelenő befektetők imádni fogják a busás hasznot hajtó, kiszámítható - kiszámíthatóan növekedő - bevételt hozó orosz energiapiacot.

Magyarország számára azt jósolja az Economist, hogy azon volt kommunisra országok közé tartozik majd, amelyek az olcsó gáz érdekében teljesen alávetik magukat az orosz akaratnak. Ezek az országok a nagy európai ügyeket féretéve különegyezményekkel próbálnak minél kedvezőbb feltételeket kicsikarni Moszkvától.

Putyin édességet oszt

Az EU kisebb tagállamai számára így egyre inkább a Moszkvával kialakított baráti viszony jelenti majd az egyensúlyt az Unióval szemben. Ráadásul - állítja az Economist - az EU sem tud majd kitörni az orosz gázfüggésből, mert az alternatív források kiépítése olyan költséges, hogy nem, vagy csak Oroszország bevonásával éri meg belevágni egész vezetékrendszerek kiépítésébe.

Kérdés, hogy mi valósul meg az Economist jóslataiból, hiszen a BBC tavaly febráurban, az ukrán gázcsapok ismételt megnyitása után szintén azt jósolta, hogy most aztán tényleg szembesülünk az orosz energia-hatalommal. A jelek szerint Moszkva módszerei sokkal kevésbé látványosak, a megoldások finomabbak, a függés kevésbé egyértelmű.

Az viszont biztosnak tűnik, hogy Putyinnak igaza lesz. Első elnöki ciklusának megkezdésekor azt kérték tőle, jósolja meg, hogy milyen lesz Oroszország 2010-ben. Putyin annyit válaszolt: "Boldogok leszünk".

Sáling Gergő