"Kedves Mr. Tony Blair
Először is, hogy vagy? Küldtem egy levelet két évvel ezelőtt, miért nem válaszoltál?!? Hosszú időn át vártam rá, de nem írtál. Tudsz válaszolni a kérdésemre?..."
Az alig tízéves Anas el-Banna már több levelet küldött a brit miniszterelnöknek. Csütörtökön azonban személyesen is felkeresi a Downing street 10. alatt található Blair-rezidenciát, hogy édesapja felől érdeklődjön. Az apa, Jamil az egyik a közül a 8 brit fogoly közül, akik a Guantánamo-öbölben található amerikai bázison raboskodnak terrorista tevékenység gyanújával.
Az első terrorista tevékenységgel vádolt rabokat éppen öt éve szállították a Kuba szigetén található amerikai bázisra. Guantánamo azóta a terrorizmus elleni harc visszásságait, az emberi jogokkal való gátlástalan visszaélést kifejező jelképpé vált sokak szemében. A rendhagyó születésnap alkalmából Anas - emberi jogi aktivisták kis segítségével - felkeresi a brit kormányfőt, és rákérdez apja - a 905-ös sorszámú rab - sorsára.
"...Miért van a papám börtönben?
Miért van azon a messzi helyen, amit úgy hívnak, hogy Guantánamo-öböl?..."
A jordániai származású Jamil el-Banna négy éve került a táborba. Gambiában fogták el üzlet- és útitársával, Bisher ar-Rawival együtt. A helyi titkosszolgálat találta őket először gyanúsnak, majd pár napig egyfajta házi őrizetben tartották, miközben amerikaiak faggatták őket. Végül az amerikai támaszpontra hurcolták a két férfit.
Az amerikaiak szerint a férfi az al-Kaida tagja, kapcsolatban állt egy Abu Qatada nevű al-Kaida ügynökkel. Gyanúsnak találták azt is, hogy házi készítésű elektromos eszközzel próbált meg repülőre szállni. A férfit ugyanakkor Gambiába érkezésekor vették őrizetbe, amikor leszállt a gépről, a gyanús szerkezetről pedig bebizonyosodott, hogy egy egyszerű akkutöltő. Azt pedig önként ismerte be, hogy ismerte az al-kaidás tagsággal vádolt Qatadát: szomszédok voltak és feleségeik ugyanabban az észak-londoni kórházban szülték meg gyerekeiket.
"...Nagyon hiányzik a papám. Nem láttam a papámat három éve. Tudom, hogy a papám nem csinált semmit, mert ő egy jó ember. Hallom, hogy mindenki milyen szépen beszél a papámról..."
Jamil ellen sem Gambiában, sem Guantánamóra szállítása után nem emeltek vádat (mindössze egy spanyol bíróságon indult ellene eljárás terrorszervezethez való tartozás miatt). A súlyos cukorbetegségben szenvedő fogolynak - ügyvédei szerint - nem biztosítanak megfelelő kezelést a táborban. Nem kap gyógyszereket, nem adnak neki diétás ételeket. Mostanra már - a betegség következtében - kezdi elveszteni látását.
Tíz éves fia egy éve írta meg - a brit Independent után - itt is idézett második levelét a brit kormányfőnek. Az elsőre - amelyet hat évesen fogalmazott - semmilyen választ nem kapott. A másodikra a brit külügy reagált, futólag: mivel Mr. Banna nem brit állampolgár - jóllehet felesége és gyermekei azok - semmit sem tehetnek érte. A férfi - gambiai őrizetbe vétele előtt - menekültstátusszal élt Nagy-Britanniában.
"...A te gyerekeid veled töltötték a karácsonyt, de én, a mami, a bátyáim és nővéreim egyedül, papánk nélkül töltjük az eidet* három éve. Mit gondolsz erről? Remélem, most válaszolsz nekem. Köszönöm Anas Jamil Elbanna, 9 éves"
* Eid ul-Adha, vagy Eid ul-Fitr - muszlim ünnepek. Előbbit az éves mekkai zarándoklat idején ülik, utóbbi a Ramadánt - a muszlim böjti hónapot - lezáró ünnep.