Bevizelés és rémálmok gyötrik iraki gyerekek millióit

Felbecsülhetetlen az iraki erőszak gyerekek lelkére kifejtett hatása. Helyi tanulmányok szerint kiskorúak milliói szenvednek a mindennapos gyikosságoktól: ágyba vizelnek, rémálmok gyötrik őket, vagy maguk is erőszakossá válnak. A pszichológusok attól tartanak, felnőve ők is követik az erőszakos hozzáállást, pedig ha nyugodt körülmények közé kerülhetnének, hamar kihevernék a traumát - írja a Guardian.

Az autó megállt a poros utca közepén álló hevenyészett ellenőrző pontnál Bagdad nyugati részében. Egy őrszem jött elő. "Szunnita vagy síita? - kiáltott Kalasnyikovját lengetve a vezetőre. "Zarkávival vagy a Mehdi-hadsereggel vagy?" "A Mehdi-hadsereggel" - mondta a sofőr. "Rossz válasz. Vigyétek!" - így az őr. A közeli ház magas vaskapuja kitárult, és négy fegyveres rontott ki rajta. Nyakának kést szegezve kicibálták a sofőrt a kocsiból, majd a kés fültől fülig végigszaladt nyakán. "Meghaltál" - szólt a győzedelmes kiáltás.

A pillanatnyi csöndet női hang törte meg: "Gyertek be, fiúk! Kész a vacsora!" A szerencsétlen sofőr feltápászkodik, a sárga műanyag autót betolja az udvarra, a fegyveresek sóhajtva eldobálják játék pisztolyaikat a hátsó ajtónál. A gyilkosságos játékot már csak holnap folytathatják az iraki gyerekek - írja a Guardian.

Gyilkosság az iskola kapujában

Abdul-Mohammednek és öt öccsének iskolában lenne a helye, ám amióta fegyveresek a szemük láttára végeztek tanárukkal - kicibálták autójából, és elvágták a torkát az iskola kapujában -, anyjuk inkább otthon tartja őket. Mint a brit lapnak írta, az eset óta a két legkisebb ágyba vizel, és rémálmokra panaszkodik. A legnagyobb pedig zsarnokoskodik, és mindekit arra kényszerít, hogy ilyen erőszakos játékokat játsszanak vele. "Attól félek, egyszer igazi fegyver kerül a kezeikbe, de ki tud manapság segíteni?" - kérdezte anyjuk.

Irak-szerte egyre gyakrabban hallani ilyen történeteket. A Guardian szerint tanárok és orvosok fiatalok tömegei esetében figyeltek meg hasonló figyelmeztető jeleket: ágyba vizelés, rémálmok, visszahúzódás, némaság, pánikrohamok és a többi gyerek, sőt gyakran a szülők felé megnyilvánuló erőszak. Senki sem tudja azonban, hogy hány iraki gyereket érinthet a probléma. Még az erőszak mindenütt jól látható nyomait - pédlául a gyerekáldozatok számát - sem lehet megbecsülni a kaotikus viszonyok közepette, nemhogy felmérni az erőszak pszichikai ártalmának mértékét - írja a brit lap.

Milliók szenvednek

Egy, az Iraki Pszichológusok Szövetsége által a múlt héten közölt tanulmányban milliókra becsülik a mindennapi erőszak által érintett gyerekek számát, és komoly aggodalmakat hangoztatnak az elkövetező generációkkal kapcsolatban. Gyerekpszichológiai egységek felállítására és mentálhigiénés programok elindítására biztatják a nemzetközi közösséget. "Minden nap újabb ártatlan gyerek árvul el, vagy lát olyan szörnyű eseményeket, amelyeket nem lenne szabad látnia. Ki törődik azzal a hatalmas kárral, ami egy egész generációt ér?" - kérdezte Serif Karacsatani, a Szulejmánije Egyetem pszichológusprofesszora.

Valóban nincs, aki törődjön a gyerekek lelkével. A nemzetközi szervezetek - Unicef, Save the Children - a veszélyes szituáció miatt felszámolják tevékenységüket, az iraki Vörös Félhold finanszírozási gondokkal küzd. A túlterhelt kórházakban nincs kapacitás erre, a legjobb szakemberek elmenekültek vagy megölték őket. Decemberben például lelőtték Harisz Hasszánt, Irak legismertebb gyerekpszichológusát, aki számos alkalommal szerepelt a televízióban is. A Guardian szerint Hasszán gyakran hangoztatta, hogy felnőtté válva a gyerekek is folytathatják majd a vérontást. Gyakran azonban a szülők sem mernek szakemberhez fordulni, - még ha tehetnék is -, mert attól tartanak, hogy őrültnek bélyegzik pszichológushoz hordott gyereküket - állítja Karacsatani.

Kiheverhetnék

Nem feltétlenül jelent rosszat, ha a a gyerekek kijátsszák magukból a negatív élményeket - állította a lapnak Anne Jefferies, a Save the Children tanácsadója. A kulcs, hogy a gyerekek biztonságos körülmények között játszhassanak. Ez azonban a másik probléma: a kérdéses bagdadi kerületben például már senki sem viszi gyerekét a játszóterekre, és alig van hely, ahol nyugodtan sportolhatnának. Iskolába csak a gyerekek 60 százaléka jár.

Tovább árnyalja a képet Lynne Jones, aki gyerekpszicológusként boszniai gyerekekkel kapcsolatban folytatott kutatásokat. Szerinte "a gyerekek gyakran hihetetlenül rugalmasak", és számos esetben egész gyorsan feldolgozták a háború jelentette traumát. Lelki egyensúlyuk a traumák utáni környezettől, szüleik hozzáállásától függ.

A meggyilkolt professzor szerint azonban már a megszállás időszaka előtt is arra kényszerítettek számos iraki fiatalt, hogy megtanulják, hogyan kell ölni. Pedig ehelyett a párbeszédet és a kompromisszumkézséget kellene megtanítani nekik. "Különben továbbra is pszichopata személyiségeket nevelünk, akiknek az erőszak egyszerű mindennapi eszköz lesz a boldoguláshoz" - idézte a Guardian.