India képetelen betartani nemzetközi vállalását, hogy biztosítsa a dalitok vagy érinthetetlenek alapvető emberi jogait - figyelmeztetnek nemzetközi emberi jogvédő szervezetek. A Center for Human Rights and Global Justice és a Human Rights Watch közös jelentése annak apropóján készült, hogy India ügyét az ENSZ Rasszista Megkülönböztetést Felszámoló Bizottsága (CERD) elé utalták. A bizottság azt vizsgálja, hogy az adott államok teljesítik-e kötelezettségüket, melyet az ilyen megkülönböztetések felszámolását célzó nemzetközi egyezmény aláírásával vállaltak. India ügyében február 23-26-án dönt a bizottság Genfben.
A jelentésből kiderül, meglehetősen rosszul áll India szénája a diszkrimináció ügyében. Az emberi jogi szervezetek szerint több mint 165 millió embertől tagadják meg manapság is nap mint nap az alapvető emberi jogokat az országban. A dalitok az élet számos területén kénytelenek elszenvedni hátrányos megkülönböztetést: szegregáció sújtja őket a településeken, rendszeresen bántalmazzák őket a rendőrök, de a helyi közösség magasabb kasztba tartozó tagjai is. Korlátozzák az ivóvízhez, a termőföldhöz, a saját ingatlanhoz, az oktatáshoz az egészségügyi ellátáshoz, a szabad vallásgyakorláshoz, a szabad munkavállaláshoz és a törvény előtti egyenjogúsághoz fűződő jogaikat.
Gyakran államilag támogatott terrornak, kínzásoknak vannak kitéve, sőt, az élethez, személyes biztonsághoz fűződő jogaik is sérülnek. Napi rendszerességgel fordulnak elő kaszt-alapú gyilkosságok, nemi erőszak. Egy 2005-ös indiai kormányjelentés szerint minden 20. percben elkövettek egy bűntettet Indiában egy érinthetetlen ellen. Évente tízezrével fordulnak elő ilyen esetek, ám csak kevés esetben jut el az ügy igazságszolgáltatás elé, és még kevesebb az az alkalom, amikor a magasabb kasztba tartozó elkövetőket el is marasztalják. 1999-2001 folyamán például a bíróság elé került esetek 89 százaléka az elkövetők felmentésével végződött. Jellemző példa Bant Singh esete, aki az igazságsziolgáltatás elé akarta juttatni lányának megerőszakolóit. A férfit azonban úgy megverték a helybéli magasabb kasztba tartozó közösség tagjai, hogy két kezét és egyik lábát is amputálni kellett.
Az érintehetetlenek csak a legpiszkosabb munkákat végezhetik el, ők a latrinatisztítók, akik kézzel pucolják ki a nyílt latrinákat, és ők azok, akiket mindenféle védőfelszerelés nélkül eresztenek le a nagyvárosok csatornarendszerébe, egy-egy dugulás elhárítására. Évente több mint száz ilyen csatornamunkás fullad meg a veszélyes gázoktól, vagy merül el örökre a csatornalében. A magasabb kasztba tartozók, ha úgy van kedvük, egyszerűen elveszik a dalitok termőföldjét. Tavaly szeptemberben csak azért gyilkoltak meg egy egész családot egy Maharasztra állambeli faluban, mert tiltakoztak, hogy megfosztják őket földjüktől.
A gyerekek nem kapnak megfelelő oktatást. Ha be is engedik őket az iskolába, csak a hátsó padokba ülhetnek, és szóban és fizikailag bántalmazzák őket a tanárok és diáktársaik. Nem véletlen, hogy rosszul teljesítenek, és nem fejezik be tanulmányaikat. Jellemző, hogy sok tanár véli úgy, a dalit gyerekek "nem tudnak tanulni, hacsak nem verik őket". "A dalit nők háromszoros negatív diszkriminációtól szenvednek: azért, mert dalitok, azért, mert alacsony kasztba tartoznak és azért, mert nők" - idéz a jelentés a 2006-os indiai dalitjogi kampányt.
Mindennapos erőszak
Pedig a politikai akarat és szembenézés - legalábbis szavakban - megvan. Tavaly Manmohan Szingh indiai kormányfő a miniszterelnökök sorában - a kasztrendszert a dél-afrikai apartheidhez hasonlítva - elsőként ismerte el a hiányosságokat. "hatvanévnyi alkotmányos és jogi védelem, valamint állami támogatás ellenére még mindig hátrányos megkülönböztetés éri a dalitokat" - idézi a jelentés Szingh tavaly decemberi szavait.
A jogvédők felszólítják az ENSZ-bizottságot, hogy vizsgálják meg, az indiai hatóságok milyen intézkedéseket léptettek életbe a dalitokkal és más, a társadalom perifériájára szorult csoportokkal szembeni rendőri túlkapások és a szegregáció megszüntetésére; készítsenek konkrét terveket a dalitokat védő törvények elfogadására, illetve munkakörülményeik, munkavállalási lehetőségeik javítására.