A kínai parlament (Nemzeti Népi Kongresszus - NPC) működése egyszerű - írja az Economist. A kongresszus 3000 tagja évente egyszer hatalmas dínomdánomra gyűlik össze és mellékesen mindenki nyomkodja az "Igen" gombot. Idén márciusban azonban rendhagyó lépést tehetnek a kínai népi küldöttek és az is elképzelhető, hogy az egész kínai egypártrendszer sorsát megpecsételik.
A kínai állampárt egy éve készül annak a törvénynek az elfogadására, ami a magánszemélyeknek is ugyanolyan jogot adna tulajdonukhoz, mint az államnak. A törvényt már tavaly szerette volna átnyomni a pártvezetés arra való tekintettel, hogy a kínai GDP közel kétharmadát a virágzó magánszektor termeli. A párt balos szárnya azonban megfúrta az elképzelést arra hivatkozva, hogy az Marx és Mao eszméinek kiárusítása lenne.
Az Economist szerint a pártvezetés kitartása a reform mellett azt bizonyítja, hogy a kínai vezetés fejet hajtott a gazdasági törvényszerűségek előtt és előtérbe helyezi a pártakarattal szemben a törvények fennhatóságát. Kínában minden hónapban több ezer tüntetés tör ki a földművesek között, amiért az állam mindenféle kompenzáció nélkül sajátítja ki földjeiket.
Ugyan az újabb törvény is csak apró lépés, de azt egyértelműnek nevezi a brit lap, hogy ez is a maoista zsákutcából történő kihátrálás része. Az első ilyen szimbolikus döntés az volt, amikor a pártvezetés 2002-ben lehetővé tette, hogy üzletemberek is belépjenek a testületbe, így a párt szavazógépből felsőszintű egyeztetőfórum lett. 2004-ben egy alkotmánymódosítással már pedzegették a magántulajdon kérdését is, ez a lépés azonban semmi konkrét eredményt nem hozott.
A most készülő törvénynek ugyanakkor több hiányossága is van. Nem ad tulajdonjogot például a földműveseknek saját földjük felett, földtulajdonnal kereskedni továbbra sem lehet, még akkor sem, ha a törvényt elfogadják. A törvény nem tisztázza pontosan azt sem, hogy kinek mi a tulajdona, azaz a magántualjdon és az állami tulajdon a legtöbb területen továbbra is összemosódik majd. Kérdés továbbá az is, hogy mennyi valósul meg az intézkedésekből a gyakorlatban.
Az Economist szerint ezért a törvény kis lépés a jó irányba, de kétséges, hogy elég állami akarat mutatkozik-e majd a végrehajtására. A brit lap szerint ehhez többek között az kéne, hogy a sajtó megfelelő kontrollt és kritikát gyakorolhasson az állami intézkedések fölött. Bár a jelenlegi lépés arra utal, hogy a pártvezetés a korábbinál jobban figyelembe veszi a közvélemény akaratát, ez egyelőre kevés - fogalmaz az Economist.
Féltik Mao eszméit a leépüléstől
A törvény jelentőségét ugyanakkor jól mutatja a párt balos szárnyának aggodalma. Az elszánt kommunisták attól tartanak, hogy a tulajdonjog új értelmezése veszélybe sodorja a maoista eszméket és megnyitja a lehetőségeket a magántulajdonnal csencselők előtt.
Az Economist szerint félelmeik jogosak. Az új törvény ugyanis egyértelműen segíti a városi családokat, akiknek van valami kis tulajdonuk, mondjuk egy lakásuk. Számukra az eddiginél nagyobb önllóságot jelenthet a magántulajdon erősebb védelme. Vidéken pedig a törvény hiányosságai élesíthetik a kritikus hangot, ami azt eredményezheti, hogy az NPC küldöttei olyan kérdésre adják áldásukat, ami lassan talán egész országukat megváltoztathatja.